RIP Betyár

Ma reggel elaltatták kedves régi kutyacimboránkat.
Több mint 13 éve -mióta nekem kutyám van- minden áldott reggel nála kezdtünk. Hosszú évekig ő nyitotta magának a kaput. Hacsak kulcsra nem volt zárva, amikor hallotta, hogy mi indulunk, felágaskodott, tappanccsal ránehezedett a kapukilincsre, és valahogy berántotta a kaput. Már kinn is volt, farokcsóválva ült a mi házunk előtt és várta Lujzát. Nagyokat hancúroztak, olyan is volt, hogy jött velünk a Dunára úszni.
Aztán kezdett megöregedni, már nem tudta magát kiengedni, igy mi jártunk hozzá.
Jó ideje már nem játszottak persze, Lujza körbeszimatolt az udvaron, benézett a házába, még újabban -mióta ő is beteg- nagyot ivott a vizéből. Betyár meg ilyenkor fogta a kajás tálját, és menekitette. Kapott egy falatot, az utóbbi pár évben már le se kellett érte ülnie, nem akartam kinozni, fájt a hátsó fertálya. Megmorzsikáltam a fülét, Lujza kiitta a vizét, én teleengedtem a tálat frissel és mentünk a dolgunkra.
Ez igy ment hosszú, hosszú éveken keresztül. Még ha nem is játszottak, de minden nap találkoztak, kicsit örültek egymásnak, aztán ment mindenki a maga útján.
És most nincs többé, ma reggel átsegitették az örök vadászmezőkre.
Isten veled Te drága, vén csirkefogó, nagyon szerettünk, nagyon fogsz hiányozni.

Az van,

hogy nyolcnál hamarabb nem igazán érek haza mostanában - de inkább olyankor indulok haza.
Néha úgy érzem, elered az orrom vére.
És mások helyett dolgozom megint. A projektek úgy vannak felépitve, hogy ami elkezdődik most szeptemberben és tart 2013-ig, abban valamikor 2011-ben van 80 nap, amikor a mérnök dolgozhat majd rajta. Holott már egy hónapja azzal a projekttel foglalkozik. Több száz műveletet kell kézzel átirnom, mert a kibaszott SAP projektépitő igy van beállitva - és persze a még kibaszottabb projekt menedzserek hülyék szakmájukhoz, mint a segg.
Már gyújtöm a puskaport, rájuk robbantom a fosos projektépitőjüket. Vagy megtanulnak ütemezni, vagy elmennek a picsába.

Elvált asszonyok itélete

"A gyerekek megfelelő neveltetéséhez férfi és nő is kell."

Mondják ezt egy olyan országban, ahol a gyerekeknek legalább fele csonka családban, általában egyedül élő anyával nevelkedik - mint azt az elmúlt 30-40 évben egyre meredkebben növekvő válási statisztikák is bizonyitják, egyre egészségesebb érzelmi életű felnőtté.

Most úgy őszintén, ha én akárkivel élek együtt, miért kell ezer féle papirt csinálni? Engedélyt irni, hogy vezethesse az autómat, albérlőként bejelenteni, végrendelkezni egymás javára, meghatalmazásokat irni, hogy átvehesse a leveleimet, stb? Ha beteg a gyereke, nem ápolhatom, mert nem kapok gyermekápolási táppénzt, ha ú maga meghal, szabadságot kell kivennem a temetésére, mert nem számit családtagnak, ha egy balesetet okoz, tanúskodnom kell ellene, etc, etc.
Miért nem lehet csak úgy simán, egy házassági szerződéssel mindezt letudni? És ha már a másiknak gyereke van, akárhonnan, akkor ugyanezt megcsinálni egy örökbefogadással? Akik az életüket össze akarják kötni, azok egymáshoz akarnak tartozni, csak igy, egyszerűen,két szóval kifejezve. Pont ugyanúgy hangzik, mint amikor egy férfi és egy nő akar egymáshoz tartozni, nem?
Anyám, és keresztülmegy a tervezet a parlamenten, a bizottságokon, és erre egy halom, gyerekét egyedül nevelő nő azt mondja, hogy nem, csak mert.
Igen, tudom, sértő vagyok, előitéletes és demagóg.
Remélem, a döntéshozók rájönnek, hogy ők is azok, és hogy az előitéletesség sehova se vezet.

Hétköznapi himsovinizmus

Aquincum felé volt dolgom, beugrottam egy gyors háztartási eszköz mustrára a madaras teszkóba (bonbonos papirkosárkát keresek egyébként).
Ilyen helyeken nem nagyon szoktam se a könyv-, se az újságkinálatot böngészni, de a titokzatos vevőútvonaltervező úgy adja, hogy el kellett mennem az újságosstand előtt.
Semmi különös, átlátszó plexikosarakban a mindenféle újságok, FÉRFILAPOK, NAPILAPOK, NŐILAPOK, .... mivan?
Na, nézzük csak meg közelebbről!
Jelenetem, a XXI. századi Magyarországon, a főváros egyik elit kerületének nagy bevásárlóközpontjában úgy gondolják, hogy olyan hetilapok, mint az És, a HVG, a Heti Válasz, a '168 óra, a Figyelő, stb, FÉRFILAPOK.
Igy, csupa nagybetűvel. Itt voltak persze még az Auto Motor, pár sportlap, horgászújság is. A NŐILAPOK között Nők Lapja, Szivhang regényújság, Story, Kiskegyd, hasonlók.
Basszus, a jelek szerint ebben az országban egyetlen közgazdász nő sincs, aki mondjuk HVG-t olvasna?
Vagy ha mégis, milyen érzéssel veszi le a FÉRFILAPOK polcról?
Vagy leveszi egyáltalán?
Mert én momentán nem hogy az újságot nem vettem le, de egyáltalán, semmit sem, vásárlás nélkül jöttem ki az áruházból.
Azért még lehet visszamegyek és kikérem a panaszkönyvet és beirom ezt a posztot, mert lehet, nem is tudják, hogy mekkora seggfejek.

A fáról lemászás után,

de még a pattintott kőszerszámok előtt.

"...Az a férfi, amely egy másik férfi számára felajánlkozik, azt az íratlan törvényt szegi meg, hogy a férfi mindenáron a hierarchia csúcsára törekszik, vagy legalább az abban elért pozícióját védelmezi..."

Akit érdekel, irja be a gúgliba, én ilyen oldalra nem linkelek.

Édesjóistenem, de tényleg, most akkor én is beteg vagyok, mert nőként azt szeretném, hogy pusztulna már ki az összes férfi, aki a hierarchia csúcsára törekszik? Meg hogy egyáltalán, mindenféle hierarchia pusztuljon már ki, és végre tudjunk ne egymás fölött, hanem egymás mellett élni?

Alvókúrán

:-) Szépjóreggelt!
Este nyolc óra van :-))
Szombat délután hat óta gyakorlatilag csak enni, inni, kutyát sétáltatni ébredtem fel.
Még arra sincs agykapacitásom, hogy kiszámoljam, hány óra is volt ez.
Egyáltalán, milyen nap van ma?

Első séta

babakocsi nélkül.
:-))) Szépjóreggelt!
Ma volt a napja, hogy félretettük a babakocsit. Lujza már elég jól van, ha nem muszáj, nem cigölöm magammal a 15 kilós kocsit.
A tegnapi rosszullét kicsit meg is ijesztett, arról nem beszélve, hogy az elmúlt pár hónap alatt tropára ment a jobb térdem, és feltüntek az első visszereim. Nem lehet büntetlenül 25-30 kilós kutyát emelgetni, kutyasétáltatás cimém babakocsit a hátamon cipelni.
Úgyhogy most én jövök, kicsit magamat kell kényeztetni.
Őnagysága iszonyatosan meglepődött, azt hitte, csak a hajnali pisilésre szaladtunk ki, el sem akart indulni a Duna felé. De csinálta becsülettel, bár a végén már látszott rajta, hogy nagyon elfáradt. Nem baj, legalább nyugton lesz délelőtt. Anatómiai előadásokkal kezdődik a masszáázstanfolyam, szóval jó is lesz, ha beájul és alszik.
Kemény vagyok, mint a vidia.
bruhaha

Dögrováson

Ma reggel befelé menet olyan rosszul lettem, hogy le kellett szállnom a bringáról és tolni. Mire beértem, égett a szemem, fájt a hajam, zuhanyozás közben a langyos viz úgy szúrt, mintha jeges tűkkel böködtek volna.
megittam egy AszporoC-t, befeküdtem az egyik üres irodai kuckóba, magamra boritottam a vállkendőmet és vacogva vártam, hogy hasson az aszpirin.
Hatott, egy óra alatt lement a lázam, valamennyire össze tudtam magam vakarni és dolgozni. Lassan, mindent háromszor kellett átgondolnom, egy szita volt az agyam.
Most gyorsan alszom, hogy közben gyógyuljak, mert holnap kutyamasszázs tanfolyam, ott valamennyire ott kéne lenni fejben.
Aztén meg másfél hét szabadság, bibibiiiiii!
Csak jó idő legyen! Úgy szeretem a friss őszies reggeleket, a meleg napfényt, ami már nem éget, perzsel, hanem csak simogatva melegit.

Inglourious Basterds

Napok óta forgatom magamban a beszámolót, de azon túl, hogy a 'Becstelen Brigantik' iszonyatosan rossz cimforditás, egy épkézláb mondatot nem birtam összehozni a filmről.
Nem lehet poszttá fogalmazni azt a végtelen pimaszságot, ahogy Tarantino a legelcsépeltebb filmes kliséket összeválogatja és az egymáshoz legkevésbé illőket összepárositja. Azt sem nagyon lehet elmesélni, ahogy valamilyen matematikai algoritmus alapján a kliséket időnként a fejük tetejére állitja. A néző csak kapkodja a fejét és szétröhögi az agyát, a filmnek szinte minden képkockáját látta már valahol, valamikor. Vagy ha nem is látta, de elképzelte, milyen az, amikor Hamupipőke a herceg ölébe teszi a lábát, és az rápróbálja a fél pár cipellőt. Más kérdés, hogy itt a passzentosan passzoló cipellő jutalma nem házasság, hanem fulladásos halál. A thermopüllei háromszáz, Ryan közlegény, a Diktátor, a fene se győzi felsorolni, mi minden köszön vissza ebben a filmben.
Más is van még, aminek a megfogalmazésa meghaladja a képességeimet. Elképesztő és döbbenetes az az elfogulatlan, ártatlan, had ne mondjam, gyermeki pimaszság, ahogy Tarantino a II. Világháború fájdalmas témájához nyúl. Mondhatnám, hogy jó neki, ő kimaradt belőle, az ő hazájában nem ölik egymást az emberek amiatt, hogy Budapestet felszabaditották vagy megszállták az oroszok, hogy a németek védték vagy feláldozták a várost, hogy az oroszok vagy a németek erőszakoltak-e meg több nőt, vagy akár hogy a németek vagy a magyarok irtottak ki több zsidót. És egyáltalán, hogy azok csak zsidók voltak-e vagy magyarok is.
Mindezen kérdések Tarantinot nem zavarják, semmi ilyesféle üzenetet nem akar megfogalmazni. Annyira nem, hogy attól már az az érzésem, hogy pont az az üzenete, hogy tegyük már végre túl magunkat az egészen.

.

Kutyamasszőrnél

Igen, ilyen is van már.
Hálistennek, mondom én. Azt meg leszarom, hogy más mit mond.
Szóval ma este kutyamasszőrnél voltunk. Igaziból csak ellenőrizni akartam, hogy jó-e az, amit a kutyának csinálok, és esetleg eltanulni pár fogást.
Azt kell mondjam, hogy a profi masszőr (aki egyébként állatorvos) majdnem pont ugyanazt csinálta mint amit én ösztönből kitaláltam, csak sokkal, sokkal-sokkal lassabban. Ezt jó tudni, lassitok, nekem is jobb, ha nem csepeg az orrom hegyéről az izzadság.
Azt is megtudtam, hogy a kutyának, pláne az olyan állapotú kutyának, mint Lujza, jó lépcsőn FELFELÉ menni. Hát igen, jó ideje már ölben viszem LEFELÉ, és cirógatva, falatkákkal csábitgatva csalogatom FELFELÉ. Pedig hát az én térdem is hasogat, ha LEFELÉ kell menni. Liftes ház kerestetik, felkocogunk a másodikra, lejövünk lifttel, aztán újra fel a másodikra, és igy tovább, amig kedvünk van.
Azt is feltérképezte a masszőr, hogy hol fáj, hol sorvad, ettől függően kell meleggel borogatni vagy hideggel masszirozni a testtájékokat.
És azt javasolta, hogy hagyjam abba a fájdalomcsillapitó adását, fölöslegesen terheli a máját, és igaziból nem használ. Ez is világos volt már egy ideje, mert ha három havi gyógyszerezés mellett folyamatosan romlott a kutya állapota, amit egy heti masszirozással a fél évvel ezelőtti szintre tudtam feljavitani, szóval nem csak az a havi tiz rongy megtakaritás ösztönöz arra, hogy ne adjam neki a fájdalomcsillapitót.
Hát igy.
Szeptember első szombatján pedig tanfolyam, anatómiai ismeretekkel és gyakorlati oktatással.
Tessenek velem örülni.
Meg persze Kereksenekű I. Lujzával, aki megint kiváncsi, érdeklődő, időnként szemtelen. Sántit, húzza a lábát, rogyadozik, hamar elfárad, de kiváncsi, érdeklődő.
Ennél több pedig nem kell.
Addig érdemes élni, amig valakit érdekel a világ, ami körbeveszi.