-Akkor miért vártál rá másfél évet? Azt mondd meg, hogy ha most ott akarod hagyni, akkor miért vártad meg? – az alacsony, gömbölyded, máskor oly nyájas asszony most magából kikelve üvöltött. Már másfél órája álltak egymással szemben, nem értette a mostohalányát, sehogy sem értette. Olyan jóravaló az a fiú, jól van eleresztve otthonról, épül a háza, jó helye lenne mellette a lánynak. Végre férjhez mehetne. Megbecsülnék, asszony lehetne. Erre jön azzal, hogy ő nem bírja tovább, szakítani akar.
-Nem tudom. Nem ilyen volt. Bevonulás előtt nem ilyen volt. Most semmit nem lehet vele kezdeni, csak nézi azokat a hülye horrorfilmeket. Nem is szól, úgy veszi, mintha már húsz éve a felesége lennék. Unom. Vagy nem is tudom, rosszul érzem magam vele. Iszik is. Tudom hogy iszik. Folyton csak hallgat. Nem ilyen volt. Ha tudom hogy így megváltozik, dehogy vártam volna meg! – kis híján elsírta magát. Igaz hogy már négy éve nem lakott otthon, igaz hogy soha nem is kapott otthonról segítséget, tulajdonképpen nem is tudja, miért mondta el most ezt a mostohaanyjának. Nem azért mintha tartozott volna nekik vagy ilyesmi. Talán segítséget várt, vagy támogatást, vagy csak valami olyasmit hogy „Te tudod fiam, ahogy gondolod.” Tudta hogy a szülei megkedvelték a fiút, vejükként kezelték, de ekkora ellenállásra mégsem számított. Pont, mintha nem ő lett volna a lányuk, hanem a Józsi a fiúk. –Még a születésnapomon se köszöntött fel.- próbálkozott, de már tudta, hogy veszített. A szülei se köszöntötték fel soha a születésnapján. Ilyesminek nem tulajdonítottak jelentőséget, nem ezen múlik az élet, mondta mindig az apja.
-Iszik, iszik, hát persze hogy iszik, minden férfi iszik. Ez ellen úgyse tehetsz semmit. Legalább azelőtt szóltál volna, mielőtt apád eladta neki a kocsit. Olcsón adtuk, azt hittük, a Tiéd is lesz.-
Erre már végképp eltörött a mécses. Nagyon utálta bennük ezt a fösvénységet, ebben is egy húron pendültek a Józsival, az is a fogához verte a garast mióta leszerelt.
-Tudhattam volna, hogy nektek egy kurva kocsi is fontosabb mint én!- sírta el magát, és kirohant a házból. Tudta pedig hogy csak két és fél óra múlva megy egy vonat, de már mindegy, inkább megfagy, de véget akart vetni ennek a parttalan veszekedésnek. Nem értik meg, hát nem értik meg. Soha nem is értették meg. Egyetlen célja van a mostohaanyjának is, hogy férjhez adja, hogy dicsekedhessen a szomszédoknak, hogy tisztességben felnevelte a mostohalányát. Tisztességes asszonyt nevelt belőle.
Ja, mert az ő kurva nagy tisztességük. Abba döglenek bele. Abba vénülnek bele, harminc éves korukra olyanok, mint a saját öreganyjuk.

A neheze pedig még hátra volt. Józsi sem ment olyan könnyen bele a szakításba. Persze, ő is csak oda lyukadt ki, ahova a szülei is.
- Miért vártál meg? Miért bolondítottál másfél évig? Hazudtál? –
A legszívesebben az arcába kiabálta volna, hogy csak azért várta meg, mert nem volt jobb dolga, mert a közelben egyáltalán nincs figyelemre érdemes fiú, messzebb meg nem jutott a keresésében. De nem mondta.
-Megváltoztál, Józsi. Nem ilyen voltál. Nem ilyennek szerettelek meg. Még egy moziba se vittél el mióta leszereltél. Nem csinálsz semmit, csak bámulod azt a hülye videót, cigizel meg iszod a sört. Nem ilyen életet akarok én. A születésnapom is elfelejtetted. –
Erre nem tudott mit mondani. Hogy is magyarázhatná meg ennek a lánynak, hogy az élet nem csak moziról meg diszkóról szól? Hogy milyen más az, amikor valaki csak egy hónapban egyszer mehet haza, ha vért kell adnia egy kimenőért? Hogy milyen az, amikor a legjobb barátját egy hónapra futkosóra teszik, mert leitta magát és elkapták? Leitta magát, mert elhagyta a barátnője. Mikor folyton azon kell rettegni, hgoy őt ne csalja meg. Hogy írjon levelet. Ötven fekvőtámaszt kellett csinálnia minden egyes levélért. És nem ért haza a keresztapja temetésére se, mert az ÜTI rossz kedvében volt és vonatindulás előtt elküldte borbélyhoz? Máskor újravarrattatta vele a gombjait. Nem lehet ezt elmagyarázni. Megváltozik az ember tőle. Megkomolyodik. Vagy megijed.
- Megvártál nem? Azért vártál meg, mert a feleségem akarsz lenni.
-Akar a rosseb a feleséged lenni! Élni akarok! Érted, élni akarok, még csak 22 éves vagyok, hát nem fogok melletted megrohadni! Nézzed a hülye filmjeidet, vegyél feleségül valami libát, akinek nincsenek igényei. Nekem vannak. Tűnj el! Takarodj! Tűnj már el!- –
A fiú csak állt, nyílt a szája, akart valamit mondani, de aztán meggondolta, vagy csak nem tudta kipréselni magából. Becsukta a száját, összepréselte az ajkait. Még szorította, belülről összeharapta, tartotta szorosan, már nem is látszott az ajka, csak egy kemény vonal a helyén.
Sarkon fordult, becsukta maga mögött az ajtót, kiment a kapun, beült az autóba amit a reménybeli apósától vett. Indítózott, és csak akkor érezte meg a szájában a vér ízét.