ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁááááááááááááááááááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!
ááááááÁÁÁÁÁÁÁÁááááááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁááááááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!!
Uuh.
Aki nem bírja az idegizgalmakat, az jöjjön vissza estére. Hétre megyek megnézni Az ügynök halálát, arról majd értelmes dolgot is fogok tudni írni.

hanem ez a ma délután, jaj, ez egy rémálom volt.

Amikor már zúgott a fejem a dokumentumkezelő és csoportmunka szoftverektől (holnap vizsga) pihenésképpen hajat mostam. És mivel a hajmosás tükörbenézéssel is jár, megállapítottam, hogy ma egész jól nézek ki, az arcom pihent, üde. Nno, akkor jobb, ha kihasználom a ritka alkalmat és elkocogok megcsináltatni az igazolványom. Még augusztusban lejárt, a névváltozás miatt halogattam az ügyintézést. Azért kell az igazolványkszítéshez jól kinézni, mert ott helyben fényképeznek, és mégsem akarnék tíz évig nézegetni egy karikás szemű, lepukkant ribancot az igazolványképemen.
Menet közben beugrottam a postára, volt egy pótvizsgacsekkem. Negyedórás sorbanállás után be is fizettem.
Ettől kezdve egy lidércnyomásba fordult ez az egyszerű dolog, ami egy sima igazolványcserének indult.
-Kértem egy sorszámot, előttem várakozók száma 17.
-Nagy levegő, de sebaj, addig átmegyek az épület másik szárnyába illetékbélyegért,
-Sajnálkozva közölték, hogy a héten beteg az a kolléganő, aki az illetékbélyeget árulja. menjek ki a postára.
-Vázoltam a helyzetet, névváltozás, lejárt igazolvány, mondták, 3000 Ft-ért vegyek bélyeget.
-Visszamentem a postára, megvettem 1 db 2000 Ft-os és 2 db 500 Ft-os bélyeget, mert csak így volt neki címlete.
-Várakoztam háromnegyed órát-
-Amikor sorra kerültem, az ügyintéző közölte, hogy 1500 Ft az igazolvány, 500 Ft a címnyilvántartó kártya.
-Mutatom neki a bélyegkollekciómat, sajnálkozik, nem tudja elfogadni, 1500 Ft kell neki.
-Visszakocogok a postára, sorban állok 20 percet.
-Kisasszony sajnálkozik, nem tudja becserélni az egy órával korábban vásárolt bélyegeket, vennem kell 1 db 1000 Ft-os címletet.
-Megvettem, visszakocogtam az okmányirodába.
-Addigra készen voltak a papírok, a fényképezés volt csak hátra. Eddigre kissé zilált vagyok a postára rohangászástól, tükör sehol, a hölgytől azért megkérdeztem, hogy nincs-e szétkenődve a szempillaspirál. Nem volt.
-Kérdem tőle, mit csináljak a maradék 2000 Ft-os okmánybélyeggel.
-Mondta, hogy nem tud segíteni, a bélygeket árusító kolléganő beteg.
-Mondom neki tudom, de miért nincs helyettese?
-Lefelé menet beugrott, hogy ha már itt van a nyakamon a maradék illetékbélyeg, kicseréltetem a jogosítványom is. Eredetileg nem állt szándékomban, nem vezetek, de üsse kavics, legyek túl ezen is. Jövőre ugyanis már csekken kell fizetni az illetéket, ha az idén nem használom fel, kidobhatom az okmánybélyeget.
-Újabb sorszámot húzok.
-Jogosítványcsere 4000 Ft.
-Visszakocogok a postára, ezúttal több mint 30 perc sorbanállás, veszek 2000 Ft-ért okmánybélyeget.
-Mire visszaérek, pont az én sorszámom jön.
-Újabb fényképezés, tükör ismét sehol, eddigre már nagyon zilált vagyok.
-A jogosítványos hölgy is megnyugtat, hogy se a rúzs, se a szempillaspirál nincs szétkenődve.
-Alig több mint 10 perc alatt megvan az új jogosítványomhoz szükséges adminisztráció.
-Már kifelé jövök, amikor az eszembe jut, hogy hát nem is voltam rúzsozva.

Majdnem 4 órámba került ez az egyébként 10 perc alatt elintézhető igazolványcsere.
És még nincs vége, mert ajánlva fogják elküldeni, tehát sorba kell majd állnom a postán.

Informatikus-palánta létemre nagyon szívesen kidolgoznék nekik egy fizetési rendszert.
Ők adnak nekem egy ügyiratszámot, én azt ott helyben, az ügyintéző előtt bepöntyögöm a telefonomba. 30 másodperc múlva kapnak egy SMS-t a szolgáltatómtól, hogy az illeték összegével megterhelték a bankszámlám/telefonszámlám és azt át is utalták a Kincstárnak.
Ennyi.

Ha már egyszer lehetetlenség, hogy egy okmányirodában bélyeget lehessen vásárolni.