:-) Szépjóestét!
Remélem még nem késtem el és Rás meg tudja nézni és hallgatni a videókat még mielőtt vasárnap megy A walkürre.

A walkür a ciklus második darabja - elég hülyén hangzik, hogy a műsorokon úgy szerepel, hogy "Első este". Ez azért van, mert az első darabot, A Rajna kincsét 'előestének' nevezik. Aki úgy gondolja, hogy ebben nincs logika, azt megnyugtatom, hogy a teljes, egész pontosan 886 perces tetralógiában ez az egyetlen, amit első hallásra nehéz felfogni - minden más, ami a szinpadon vagy a zenekarban történik az egyszerű, logikus és magától értetődő.
Ahogy az már a remekművekre jellemző.

De pár szóval elmesélném, hogy mi történt azóta, mióta Wotan az Alberichtől elorzott gyűrűvel kifizette az óriásokat (akik közül egyikük azonnal agyon is ütötte a másikat).

Fricka nem hiába féltékeny természetű, rossz útra tért főistenünknek igen nagy a szexuális étvágya. Pár napig maradt csak otthon, a frissen épült plázában majd útra kélt. Először felkereste Erdát, a Föld istennőjét és khm, hogy is mondjam, khm, khm, inkább idézem őt magát: "a mindent tudás anyját kéjre kényszerítette", méghozzá több rendben, folytatólagosan. Erdának nem tudom mennyire tetszett a dolog, de nagyon nem tiltakozhatott mert 9 lányuk született a viszonyból; a 9 walkür, köztük a legszebb és legokosabb, Brünnhilde. A lányok kiképzését maga Wotan vette kézbe, igen harciassá nevelte őket. A walkűrök dolga az volt, hogy a Földön, csatában elhullt hősöket lovuk nyergébe vegyék és felszállítsák Walhallába. Wotan ugyanis saját hadsereget akart létrehozni, egyrészt, hogy megvédjék Alberich bosszújától, másrészt, hogy a sárkánytól visszaszerezzék a gyűrűt.
Az ERdával való kaland még mindig nem volt elég neki, ideje is volt bőven, az istenek ugye örökké élnek. Földi bolyongásai során megismerkedett és khm, khm, szóval közelebbi kapcsolatba került egy földi nővel is. A frigy gyümölcse egy ikerpár lett, Siegmund és Sieglinde. Wotan arra szánta Siegmundot, hogy az istenektől független személyiséget nevel belőle azért, hogy önkéntelenül az ő akaratának engedelmeskedve visszaszerezze a gyűrűt. Igaz, azt meg is tarthatta volna, Wotan neki szánta, az egyetlen fia javára lemondott volna a hatalomról. Ők voltak a Waelsungok, a farkasok törzse.
Fricka persze tudott ezekről a kis kiruccanásokról, de az ő véleménye eddig a pontig még nem számított. Majd ezután. Most még élte ott fent, a jólétben az istennők kissé unalmas életét; fodrász, sminkes, manikűrös, házi szabó és ékszerész, évente egyszer narancsbőr-kezelés.
A Földön sajnos egy kis grimbusz jött közbe, mindent azért Wotan sem kontrollálhat. Egyszer, amig Wotan és Siegmund vadászni voltak, egy törzs megtámadta a házukat. Az asszonyt megölték, Sieglindét pedig magukkal vitték. Később a kislányt eladták Hundingnak, egy vadorzónak (mégse akarom a bunkó faszkalap kifejezést használni) aki nem sokat teketóriázott, asszonyává és cselédjévé tette a boldogtalan nőt.
Miután Wotan eleget nevelt a fián, magára hagyta. Esküje miatt közvetlenül nem vehetett ugyanis részt a gyűrű visszaszerzésében. Amit tehetett, megtette; fiát nagy harcosá képezte, akit csatáiban és bolyongásaiban segítettek a walkűrök is.

Itt kezdődik tehát

A Walkür:

I. felvonás
Hunding házában vagyunk. A csatából menekülő, fegyverét vesztett Siegmund támolyog be az üres házba és elnyúlik a tűzhely mellett, a kimerültségtől azonnal elalszik. A belépő Sieglinde egy picit gyönyörködik az alvó fiúban, majd amikor az felébred, inni ad neki. A szimpátia kölcsönös, beszélgetni kezdenek, majd Siegmund rádöbben helyzetére és felpattan, nehogy bajt hozzon erre a szép és bánatos nőre. Sieglinde marasztalja, őt annál nagyobb baj nem érti, minthogy Hunding feleségeként kell élnie. Ekkor lép be Hunding. Nincs jókedve, az ifjú vendég sem tetszik neki. Azért persze kíváncsi rá, hogy ki a vendége, beszédre bírja. Neki annyit válaszol csak, hogy Wheawaltnak hívják, de amikor Sieglinde kérdi, elmeséli szomorú sorsát. Balszerencséjére egy régi ellensége házába tévedt. Hunding haragra gerjed, de a vendégjog kötelezi, engedi, hogy náluk töltse az éjszakát. Reggel majd folytatják az előző nap félbemaradt csatát.
Aludni térnek, a magára maradt Siegmund kétségbeesve kéri apját, hogy küldjön neki fegyvert, amivel majd megvédheti magát.
Sieglinde altatót kever férje italába és kiszökik a vendéghez. Elmondja neki, hogy egyszer, régen itt járt egy félszemű ember, aki az udvaron álló kőrisfa törzsébe bedöfött egy kardot azzal, hogy azt csak a legbátrabb harcos tudja onnan kihúzni. Eddig még senkinek sem sikerült, a lány úgy érzi, hogy ennek a szép és fiatal férfinek szánta az öreg a fegyvert.
A szimpátia egyre nő közöttük, A levegő meglangyosodik, szerelemre gyulladnak.
(A gyönyörű tavaszi dalt Peter Hofmann énekli Jeannine Altmeyernek Bayreuthban, 1976-ban, Pierre Boulez vezényletével. Előre szólok, hogy ez a felvétel még jó párszor be lesz téve a blogomba, mert imádom, imádom, imádom!)

A testvérek végül persze felismerik egymást, de addigra már késő, a hormonok legyőzték őket. Siegmund kihúzza a fatörzsbe döfött kardot és a szerelmespár kirohan az éjszakába. Itt még nagyon boldogok, egy gyönyörű, mámoros éjszaka vár rájuk.
(Legyen itt az I. felvonás fináléja Jessye Normannal és Gary Lakesszel a Metropolitenből. Vezényel James Levin, a felvétel 1990-ben készült)

(És mégegyszer, újra a finálé, csak mert ezt tartom az operairodalom egyik legszenvedélyesebb és legszebb szerelmi jelenetének és teljesen odavagyok érte. Megint Altmeyerrel és Hofmannal. És nem kell hülyeségeket kérdezni, nem, nem unom Peter Hofmannt, sőt!! A legszívesebben kitapétáznám vele a blogomat.)


II. felvonás
I. kép
Walhallában, vagyunk, Wotan éppen utasítja Brünnhildét, hogy a holnapi csatában Siegmundot védje Hundinggal szemben. Közben azonban kosok vonta fogatán megérkezik Fricka, Brünnhilde még egy kicsit ugratja is az apját, hogy ő inkább férfiakkal verekszik meg, mint a mostohaanyjával vívjon nyelvpárbajt.
Anja Silja és Theo Adam énekel 1967-ben, Osakában. Ugye, hogy milyen gyönyörű Brünnhilde! Kicsit várni kell, mert csak a nyitány vége után megy fel a függöny, eleinte azért fekete a képernyő.)

A valkürnek igaza van, Fricka úgy viharzik be, hogy azonnal megfagy körülötte a levegő. Azt kéri férjétől, hogy veszejtse el Siegmundot, mert nem csak hogy elszerette Hunding feleségét, de azok ketten vérfertőző szerelembe is estek. Wotan nyugatná az asszonyt, beszél neki szerelemről és annak elmúlásáról, a boldogsághoz való jogról, de az asszony hajthatatlan. Férje képébe vágja a kis földi kalandjait, hivatkozik erkölcsre és zsarolja, hogy inkább tépje szét, minthogy ő, a házi tűzhelyek őrzője szégyenben maradjon egy felszarvazott férfi előtt, aki hozzá könyörög. Arról, hogy a lányt elrabolták és erőszakkal lett Hunding felesége, szó sem esik. A lényeg, hogy a főisten fattyai szennyfotot jelentenek a házasság szentségében, csak a vér moshatja le a házitúzhely istennőjének becsületén esett foltot. Wotan megtörik, szavát adja, hogy nem védi Siegmundot a csatában. Fricka persze okos annyira hogy tudja, hogy az Brünnhilde dolga lenne. Ezért azt is kiköti, hogy Brünnhilde sem védheti a Waelsungok sarját. Sőt, a kard, Nothung se, Wotannak azt össze kell törnie.
Fricka elviharzik, Brünnhilde tér vissza. Döbbenten látja, hogy az apja mennyire megtört és nem érti, hogy miért változatja meg a parancsát; mégis Hundingot kell védenie és Siegmundot hagyni meghalni. Wotan felfedi előtte a titkát és az okos és érzékeny lány hiába vitázik vele, hajthatatlan marad; Siegmundnak pusztulnia kell és ha Brünnhilde nem engedelmeskedik, neki is.

II.kép
A Rajna melletti hegyekben vagyunk valahol, még éjszaka van. A szökevényekben hajnalra nyoma sem maradt az éjszaka boldogságának. A kimerült Sieglindén erőt vesz a lelkiismeretfurdalás, őrülten rohan bele az éjszakába, Siegmund utána. Amikor a lány végre összerogy a kimerültségtől, addig nyugtatja, amig elalszik.
Brünnhilde jelenik meg, elmondja Siegmundnak hogy ma meg kell halnia és vele kell mennie Walhallába. Siegmund nem ijedős, a lány egyébként is szép és szomorú. Szánalom látszik rajta és készségesen válazsol Siegmund kérdéseire: Walhallában nem lesz egyedül, sok hős van már ott, találkozni fog apjával, a Waelsunggal is. Nem, Sieglinde sajnos nem mehet vele, neki még dolga van a Földön. Siegmund fellázad, ő bizony a szerelme nélkül sehova se megy, Walhalla meg az összes cifraság elmehet a pokolba, ő marad, meg kell védenie a feleségét. Brünnhilde próbálja meggyőzni, hogy ő is vigyázni fog majd rá, de Siegmund nem enged. Ha meg kell halnia meghal, de előtte megöli Sieglindét is és inkább elkárhozik, minthogy Walhallába menjen. Brünnhilde meghatódik ennyi szerelemtől, enged a férfiank és biztosítja, hogy mellé áll és segíti a csatában.
Kürtszó harsan, megérkeztek az üldözők, Siegmund elébük rohan mert nem akarja, hogy Sieglinde felébredjen. Ő persze felriad, szörnyű látomások gyötrik, amik mind valóra is válnak.
Brünnhilde a küzdők közé veti magát, védené Siegmundot de jön már Wotan is és egyetlen mozdulattal kettétöri Nothungot. A fegyvertelenné vált Siegmundot Hunding ledöfi. Brünnhilde felkapja a kettétört kard darabjait, felnyalábolja a félig ájult Sieglindét és elrohan velük. Wotan utánuk veti magát, de előbb még ledöfi Hundingot.
(Siegmund halála ismét Hofmannal és Altmeyerrel, csak mert ennek a jelenetnek tényleg ez a felvétele a legjobb azokból amiket eddig láttam. Wotant Donald McIntyre, Hundingot Matti Salminem énekli. Brünnhilde szerepében Gwynett Jones szedi össze a kettétört Nothungot. Kiváló szereposztás és kiváló rendezés. Tessék figyelni Wotant, ahogy gyászolja a fiát, akit tulajdonképpen ő ölt meg. És a dühét, ahogy az ellenszegülő Brünnhilde után veti magát.)


III. felvonás
A valkürök a Rajna melletti hegyen gyülekeznek, már csak Brünnhildére várnak, hogy indulhassanak Walhallába.
(James Levin vezényli a Berlini Filharmonikusokat. Koncertfelvétel, csak és kizárólag azért, mert gyönyörű. Tessék használni a fantáziát és elképzelni a csillagok felett vágtató, fényes páncélú, állig felfegyverzett valkűröket a nyergükben egy-egy halott, vérző testű férfival.)

Brünnhilde meg is érkezik, de legnagyobb döbbenetükre nem egy halott férfit, hanem egy élő nőt hoz magával. Könyörög testvéreinek, hogy rejtsék el, de azok elfordulnak tőle. Sieglinde magához tér és kéri, öljék meg, Siegmund után akar menni. Brünnhilde megmondja neki, hogy gyermeket vár, őt még meg kell szülnie. A lányban azonnal fellobban az élnivágyás, most már könyörög, hogy rejtsék el. A hideg szivű valkűrök is meghatódnak és kitalálják, hogy a közeli erdőben jó búvóhelye lesz, mert oda Wotan soha nem megy, mert ott őrzi a rajna kincsét Fafner, a sárkány. Indulás előtt Brünnhilde átadja neki a kard darabjait és a születendő fiút elnevezi Siegfriednek.
Sieglinde elmenekül még mielőtt Wotan megérkezne, Brünnhilde pedig elbújik a testvérei háta mögött.
A dühöngő Wotan gyávának nevezi, amiért nem vállalja a rá váró büntetést, ezért mégis előjön és szembenéz az apjával. Wotan kitagadja az engedetlen lányt és arra ítéli, hogy földi nőként, egy földi férfi oldalán éljen tovább. Brünnhilde könyörög, mert ennél nagyobb szörnyűség nem történhet égi nővel. De minden iába, szembeszegült az isteni tövényekkel, többé nem alkalmas feladata ellátására. Wotan majd álmot bocsát rá, és aki megtalálja és felébreszti, azé lesz. A letaglózott valkür apja szemére veti, hogy az ő kívánságát teljesítette, nem érdemel büntetést, de Wotan hajthatatlan. Később megtörik dühe, mégiscsak a kedvenc lányáról van szó és enged Brünnhilde kívánságának; megvédi azt a helyet, ahol aludni fog, hogy akárki ne, csak egy nagyon bátor férfi találhasson rá. Wotan Logét, a tűz kitaszított istenét hívja és lángfallal veszi körbe az alvó valkür szikláját.
(Ezen az 1990-ben készült szirupos, édeskés felvételen James Morris és Hildegard Behrens énekel egy majdnem szerelmi kettőst a Metropolitanben. Mondom, ezek ketten nem szerelmesek (bár egy csipetnyi ödipusz-komplexus azért előfordulhatna, mert miért ne, de ez a rendezés nem az, ahol ilyesmivel kísérleteznének) hanem apa és lánya, a kitagadás és megbocsátás utáni pillanatokban.)


folyt.köv. jövőre, a legközelebbi Budapesti Wagner Napokon.
Vagy még idén nyáron, ha majd Bayreuthból közvetítik a Siegfriedet és Az istenek alkonyát.