Andrassew szeptember 4-i naplójával vitatkozom: (e-mailben)
....vitatkoznék veled: Beszlanban a katonák engedték,
hogy az elkeseredett, érzelmileg igen felfokozott állapotban
lévő civilek fegyverrel a kézben ott tartózkodjanak és
-sajnos- a kritikus pillanatban közbelépjenek. Ami a
legborzasztóbb, hogy a jól képzett kommandósok helyett a
helyi, szintén érzelmileg érintett, tehát elvakult helyi
rendfenntartó erőkre bízták a "megoldást". Rettenetes a
veszteség. 
Nem tudom elfogadni, hogy kisgyerekek haltak meg. 
A kommandósoknak az a szakmájuk, hogy lopakodjanak,
osonjanak, megszervezzenek, meglepjenek. A civilek és az
érzelmileg érintettek csak azt tudták csinálni, amit Te vagy
én tudnánk, ha  a szeretteink veszélyben lennének:
ütni-vágni, harcolni, ha kell, meghalni. A gyerekekkel együtt.
Mint ahogy meg is haltak, 10 ember közülük. 
De ezúttal sajnos öltek is. Vagy háromszáz kisgyerek halt
meg azért, mert ők nem voltak elég higgadtak. Soha nem
tudom Putyinnak megbocsátani, hogy nem a "szakképzett"
Alfa kommandóra bízta az iskola bevételét, hanem az
elvakult, fájdalomtól és aggodalomtól örjöngő helyiekre.
Egy vezető, egy miniszterelnök legyen olyan higgadt, hogy
mindig a többség érdekeit védje a kissebbséggel szemben.
Minél fiatalabb a többség, annál nagyobb súllyal kell
figyelembe venni az érdekeit. Tudod: "In death order.
Youngest at first."
Mármint bele a mentőcsónakba.

Holott nem is vitatkozom. Sír a lelkem, sikít bennem az életösztön. Hangosan sikít! Az nem lehet, hogy egy kisgyerek bármikor meghalhat csak azért, mert rossz iskolába jár, vagy rossz repülőgépre szállt, vagy begerjedt a szabadításával megbízott katona!! NEM LEHET!! NEM SZABAD!! Hisz akkor én is bármikor meghalhatok!