Megint egy olyan nap, aminek az elviseléséhez be kellett vetnem nem csak a tartalék humorérzékem, de a rohamosan fogyó kacérságom utolsó morzsáit is.

Három hete beidézett az APEH, a magányugdíjpénztári bevallásaimmal volt valami gondjuk. Pont nyakig úsztam a kriminológiában, felhívtam őket, nagyon kedvesek voltak, adtak másik időpontot és azt is megmondták, hogy a tavalyi első negyedéves bevallásom hiányzik.
(Igaziból nem hiányzott, csak az eredeti rossz lett -változtak közben a járulékok-, a pótbevallásra meg nem írtam rá, hogy melyik időszakra vonatkozik.)
De mindegy is, ma negyed kilencre bementem. A recepciónál egy guszta, ropogós húsú negyvenes meg egy szép bajuszú, de annál tohonyább későhúszas-koraharmincas faggatott a személyi adataimról. Az ügyintéző lejött értem a másodikról. Mondjuk, nem csodálom, az épület ötszög alapú, a folyosók nem csak csillag alakban ágaznak szét, de vissza is kanyarodnak egymásba. Ideális irodaház alaprajz, különösen ott, ahol ügyfélforgalom van. Na, ezen nem bosszankodok, hát nem mindegy nekem, hogy a közalkalmazott az általam fizetett munkaidejében hosztesszkedik is egy kicsit?
De még csak eztán jött a java!
Negyed kilenctől fél tizenegyig tartott a társalgás. Merthogy ez társalgás volt, némi ismeretterjesztéssel fűszerezve. Az ügyintéző, egy ápolt, nagyon-nagyon kedves, friss bőrű hatvanas hölgy olyanokat kérdezett:
- Mennyi is volt tavaly a minimálbér? -
- Oh, mi ez a kiegészítés sor, hát maga nem csak a kötelezőt fizeti? -
- Katikám drágám, hány fokra van beállítva a klíma? -
- Milyen igaza van, ilyen fiatalon kell előtakarékoskodni! -
- Azt nem ellenőrízzük, de jó ha tudja, hogy nem fizet EHO-t... Hogy maga főiskolás volt tavaly? Nappalin? És azoknak nem kell fizetni a fix EHO-t? Oh, milyen érdekes -
- Mikor változott a járulék? Tavaly is meg tavalyelőtt is? -
- Nahát, micsoda buta nyomtatvány! -
És így tovább és így tovább, de a hölgy annyira hölgy volt a kis ingblúzában, a gyönyörű, frissen berakott ezüstfehér hajával és olyan nagyon kedves volt, hogy nem tudtam rá haragudni.
A végén kisült, hogy a pénztáram már el is küldte az eljárás megszüntetését kérő határozatot, de ez engem már nem nyugtatott meg.
Rá kellett döbbennem, hogy a teljes 2003-as bevallásom rossz, sürgősen egyeztetést kell kérnem a másik, az igazi APEH-tól és önellenőrzést beadni. Erről pesze a tapasztaltak után bölcsen hallgattam, aláírtam a jegyzőkönyvet és abban a reményben, hogy az önellenőrzést egy jobban képzett ügyintézővel tudom megcsinálni, kimenekültem az épületből.
Illetve, kifelé menet még szerét ejtettem, hogy a ropogós húsútól megkérdezzem honnan indul a 78-as busz. A hangja is kellemes, nem túl mély, de szépen formázza a szavakat. A tekintete is értelmes, segítőkészen felpattant a helyéről, kikíséért. Jó hosszú lábai vannak, jól állt rajta a plasztronos nadrág. Nna, mégis, ezt a pasit én fizetem az adómból, hát ennyit el is várok. A tohonyára rá se néztem.

Hanem, munkába menet (két és fél óra késében voltam) mégiscsak felbüffent, hogy a fenébe! Hát ilyen szakalkalmazottakat fizetnek az én adómból? Mi a francnak? Hát van a nyugdíjpénztár, az én előtakarékosságom kamataiból tartja fenn magát. Mi az, hogy nem tud velem kijavíttatni egy elrontott bevallást? Ezért kell az én adómból olyan embereket fizetni, akiknek fogalmuk sincs a munkájukról, akik nem tudnak két oldalnyi információt megtanulni? Vagy legalább felirni egy cetlire és bedugni az asztalt fedő üveglap alá?
Az egy dolog hogy én is ilyen csinos, derűs hatvanas szeretnék lenni, kis ezüstbrossal a gallérom alatt, de az ég szerelmére! Két óra alatt végezni egy ügyféllel, amikor nincs más teendő mint egyeztetni néhány számot és ellenőrizni pár összeadást? És mindehhez még fenntartani egy irodaházat, az ügyintézőnek nyilván van osztályvezetője, főosztályvezetője, takarítója, titkárságvezetője, biztonsági őre. Nna, az legalább csinos. De életerős férfi létére ő is csinálhatna más, értelmesebb dolgot mint félöreg, félkövér és félcsúnya nők személyi adatait rögzíteni. Megmondani nekik, honnan indul a busz.
UuhHhh.
A francba!
Olcsó állam, nesze nekem!

Ráadásul délután elmaradt a jóga is. Holott direkt egy órával tovább bentmaradtam, mert nagyon vágytam rá.

Egyetlen jó dolog, hogy végre hozzájutottam a jelszógenerátoromhoz és tudtam utalni magamnak. Közben persze megjött a munkabérem is, úgyhogy nem volt üres a számlám, de már mindegy. Jó dolog ez a főállás + kisvállalkozás, két helyről kapok pénzt, ebből a kettőből a fizetésem még mindig váratlan ajándéknak tűnik. Persze nem csoda, az a kevesebb :-/
Ez a második olyan periódus az életemben, amikor anyagilag biztonságban érzem magam.
Sőt, az első, mert amíg hajóztam, addig tudtam, hogy az csak átmeneti állapot és ha hazajövök, kezdődik előlről a nyomorgás.
Hát, most legalább ebből a szempontból jól érzem magam.
Mondom: ebből a szempontól jól érzem magam.
Jól érzem magam.
Jól érzem magam.
Jól érzem magam.

Na azért!
Mi a francért kell nekem mindig olyan sok szempontból vizsgálni a világot?