:-)) Szépjóestét!

Hallgatom a rádióban, ahogy a Paprika Terméktanács, a Gyártók, meg a jófene tudja kicsoda még próbál kimosakodni a meglehetősen csípős paprikaléből.
Hát igen. Ez kétszer fog csípni. A második ráadásul nagyon fájdalmas lesz, évekig eltarthat, míg a termelők vissza tudják állítani a most eltapsolt bizalmat.

Nem is tudom miért, de egy régi történet jut az eszembe: a kisvárosban ahol régebben éltem, volt egy néni, aki a piacon tojást árult. Fejkendőben, ráncos derekú, alsószoknyákkal megemelt kékfestő szoknyában, klottkötényben, ahogy az egy parasztnénihez illik aki jófajta, piros héjú, élénksárga tojásokat árul, "amitől olyan lesz a csigatészta, mint a kikirics".
Szóval, ez a néni -egyébként egy vérszívó boszorkány, de ez most nem ide tartozik- az egyik munkatársam nevelőanyja volt, így párszor meglátogattam, láttam a tyúkjait is.
Amíg élek nem felejtem el.
A régi istállóban volt a "tyúkól", mennyezetig értek a ketrecek, éppen olyan magasak voltak, hogy a jószágok elfértek bennük. A kopasz seggű állatok összezsúfolva ácsorogtak, vályuból kapták a tápot. A haltápot, hogy pontos legyek. Egyik alkalommal tisztítás közben az egyik tyúk valahogy kirepült a ketrecből, ki az istállóból, aztán az udvaron megállt, szétnézett, kicsit imbolygott és elfeküdt.
Egyszerűen elájult.
A fejkendős, sokszoknyás parasztnéni tyúkjai soha életükben nem voltak napon, soha nem kapirgáltak, a tojásuk a mérnöki pontossággal kiszámolt és gondosan adagolt színezett táptól volt olyan szép sárga.

Mire akarok kilyukadni?
Hát arra, hogy imázsépítéssel, egy kis hókuszpókusszal, szép nemzetiszínű pántlikákkal, ropogós alsószoknyával vakítanak bennünket.
Pontosabban: élnek vissza a bizalmunkkal.
Még pontosabban: csapnak be bennünket.
És hát a világot is.