:-)) Szépjónapot!

Máma megmutatkozott, hogy mennyire lecsúszott az ingerküszöböm.
Nagyon váratlan munkát kaptunk, a főnökasszonyom a jogszabályi hátteret bogarászta és valami megoldás-tervezetet próbált összerakni, én meg forrásanyagot gyüjtöttem. Komoly munka volt, Liska Tibortól kezdve a brit Munkáspárt programján át a magyar országgyülésben elhangzott felszólalásokig jutottam, nem beszélve a sajtóforrásokról és a témában talált diplomamunkákról. Dolgoztunk mint az állat, azon ügyködtem, hogy a különböző helyekről összeollózott anyagot nyelvtanilag és stilisztikailag egységesítsem. Közben jön az egyik kolléganő, hogy a jogtárból át kéne másolni három paragrafust egy levélbe. Mondtam, hogy határidősben vagyok, ha kész leszek, akkor megcsinálom. Dél után pár perccel fejeztük be, komoly sikerélmény volt. Átszóltam, hogy hozza a levelét. Dúlt fúlt, hogy neki délre kellett volna kész lenni, és mert én nem szántam rá öt percet, most késik.
Egész komolyan kiakadtam, mert egyrészt, rajtam kívül még két titkárnő van a cégnél (mind a kettő friss ECDL vizsgával, ez külön nagyon piszkálja a csőröm), másrészt pedig ő maga is megtehetné, hogy a kimásol valamit a jogtárból.
Egyrészt a butaságuk akasztott ki, másrészt meg az, hogy önállóan képtelenek bármit megoldani. És mivel buták is meg lusták is, keresik a bűnbakot.
Illetve hát az a tyúk keresi a bűnbakot. A másik kettő meg még el is játssza a sértődöttet, ha valami olyat bíznának rájuk, ami meghaladja a képességeiket.
Ehh, megette a fene ezt az egészet! Hiába küszködök, hiába nevelgetem magam és nyesegetem az agresszióm, csak kitör néha belőlem.
Az a legrosszabb, hogy megint lenyeltem a mérgem és csak most, a blogomban eresztem el magam.