Két új nézegetnivalót tettem ki.
Az egyik Leser Laci, nagyon szép képei vannak. A másik az Élőben a városból fotóblog, egy remek humorú srác, Mátyási György csinálja aki a Klubrádió "száguldó riportere". Idióta egy pasi lehet aki a legnagyobb csúcsforgalomban autókázik csak azért, hogy jelenthesse a dugókat meg az egérutakat, de szerintem pár éven belül megkapja a "magyar közlekedési morál javításáért" érdemrendet. Ha nincs ilyen érem, akkor alapítani kell egyet.

Ma már egész jól voltam, még majdnem nyüzsögtem is. Aztán mégis visszafogtam magam, nagyon élénken él bennem az a multkori rosszullét, nem akarom hogy megismétlődjön. Hazafelé jövet a metrón beleültem valami rettentő gusztustalan dologba. Ki kellett mosni a kabátom. Majdnem bokáig érő, bélelt gyapjúkabát, fogalmam sincs, hogy fogom kivasalni.
Délután kitört rajtam a nagy cipőápolás láz is. Az összes téli cipőm (van jónéhány) lemostam, ujságpapírral kitömtem és most száradnak. Holnap gondosan bedörzsölöm őket bőrolajjal, a varrásokat szilikonzsírral is, száradnak egy napot, vasárnap kapnak egy hagyományos cipőkrémes fényesítést, szín szerint. Ha ez is kész, kis darab vattára egy csepp formalin, be a cipő orrába, cipőt be egy nejlonzacskóba, egész éjszakára. Hétfőn reggel lehet válogatni, hogy melyik vadiúj kinézetű csizmámat vegyem fel. Ezzel a módszerrel sikerül a -meglehetősen drága- téi bőrcipőimet megóvnom a sókivirágzástól és a beázástól. Ezt havonta egyszer eljátszom, közben hetente nedves rongyos tisztítás és bagarolos boxolás.

Jót fogok aludni.