Az a pocsékolás ami nálunk az emberi erőforrással folyik egyszerűen elképesztő. Hetekig fektetnek ügyeket, aztán amikor már a körmükre ég, gyorsan továbbpasszolják. A sor végén mindig van egy szerencsétlen, lelkiismeretes igásbarom aki kibogozza az ügyet, aki kijavítja a hibát, aki az utolsó utáni pillanatban mégis el tudja intézni a megrendelést.
És nem csak velem csinálják ám ezt, ajjaj, dehogy. Vagyunk páran ilyen mindig befogható igásbarmok.
Én azért tényleg igyekszem árnyaltan gondolkodni, meg mindenkit megérteni, de az anyjuk büdös picsáját, a társaság fele hetekig halogatja a legkisebb munkát is, a másik fele meg tesz félre mindent és egy délelőtt rohammunkában, rengeteg stresszel, óriási koncentrációval megcsinál egy normális esetben kétnapos munkát.
Állítom, ha a csapat első felét kirúgnák, észre sem vennénk - hacsak abból nem, hogy megszünnének az utolsó pillanatra hagyott nagy hajtások.
nagyon elég volt a hétből.