:-)) Szépjóestét!

Egész jó volt a Kakukkfészek. Kétségtelen, hogy a könyv remekmű, annyira beszippantja az embert, hogy azokat a képeket amik a regény olvasása közben megjelennek a fejemben überelni nem lehet. Hülyeségnek hangzik például, de Bromdennek volt egy mondata, amivel leírta McMurphy-t: "...elnéztem ahogy nevet, ahogy a hasát vakarja..." Ettől a mondattól bennem valósággal életre kelt a nagypofájú, szőrös karú, kurvapecér és hamiskártyás létére is ép erkölcsi érzékű ember.
Ebben a rendezésben McMurphy nem vakarózott. Néha annyira vártam pedig, hogy benyúl a trikója alá és a gatyakorc alatt megvakarja a derekát.
Tök hülyeség, de nekem ez a mozdulat hiányzott.
A katolikus kisnővér szerepe meg nem jó. Sem dramatizálva nincs jól a szerep, sem rendezve, sem játszva. Valahogy kilóg a szinpadról.
A három főszereplő mellett Billy figurája van még zsigerekig hatolóan jól kitalálva. Pontosabban Billy és a mamája, az a némber -bár nem jelenik meg, de mégis- végig ott van a szinpadon, ránehezedik a fiára. Hátborzongató.
Szóval, ha a darabot látom először, biztos hogy el lennék tőle ragadtatva. Így simán csak tetszett.

Nem csak nekem tetszett egyébként.
A ruhatárnál egy csapat gimnazista között ácsorogtam. Szép fiatal lányok, gyönyörűen felöltözve, sminkelve, vidékről jöttek fel, busszal. Nagyon fel voltak dobódva, sorállás közben is lelkendeztek: "Tanárnő, ez nagyon jó volt!" ... "Jaj, olyan jókat röhögtem!" ... "Láttátok a rongyos ruhásat? szerintem az volt a legjobb..." ... "Tanárnő, ugye máskor is eljövünk?"... és így tovább, kacagtak, nyújtogatták egymásnak a ruhatári jegyeket, kérezkedtek pisilni, igazgatták egymás konytyból kicsúszott hajtincseit.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem irígyeltem őket.
Dehogynem!
Jó nekik, hogy még soha nem volt saját Főnénijük.