:-)) Szépjóestét!
Máma megint gyarapítottam az élettapasztalatom.
Az történt, hogy a főnököm helyett el kellett mennem egy állásbörzére amit egy erre szakosodott -mint a látottakból hamar kiderült, mostanában alakult- cég szervezett. Össze akarták hozni a hátrányos helyzetű, kistelepülési iskolákban tanuló, állami gondozott, mozgássérül, egyéb okok miatt hátrányos helyzetű fiatalokat az állásokat ajánló cégekkel.
Képzeljetek ek egy Andrássy úti palotában kialakított kiállítóhelyiséget ahol a barackszínű falakon Munkácsy, Mednyánszky és Aba-Novák másolatok lógnak. A hely eleganciájához illően túlfűtött, legalább 28 fokos és ebben a műbarokk eleganciában egy csomó iszonyúan rosszul öltözött, tornacipős, autóstáskás, reklámszatyoros, kínai dzsekis ember áll sorba egy regisztrációs pult előtt - kabátban. Sokan még ki sem mernek gombolkozni, egyrészt mert a velük lévő tanár vagy szociális munkás nem adott rá parancsot, másrészt meg... a csuda tudja miért, lényeg az, hogy teljes téli eleganciájukban toporognak egy húsz méteres sorban, hogy regisztrálhassanak egy adatbázisban, ami többek között ilyen állásokat kínál:
"XYZ Elektronikai Vállalat három műszakra, álló munkára keres női betanított munkásokat. Szállást biztosítani tudunk, Budapesten, 4 ágyas szobákban."
Amúgy kint volt a határőrség és a rendőrség is, pár pénzintézet, fémmegmunkáló cégek és mindennek a koronájaként egy tiszt, aki egy Kanadába vadászpilótákat toborzó plakát előtt ücsörgött.
Szóval, kanyarog a sor, közben egy emelettel feljebb a kiállító cégek és a sajtó munkatársait kötényes pincérek, egy színpadra állított valódi hárfa, háromféle meleg étel, pizzafalatkák, májkrémmel töltött fánkocskák és kétféle töltelékkel készült rétes várja.
Félreértés ne essék: egyáltalán nem tartozom azok közé, akik minden jó falat közben azon keseregnek, hogy máshol a világon éheznek az emberek. Sőt, egy uborkából faragott, majonézes kukoricával töltött kosárka láttán sem hörgök söjtört. Elég sokat láttam már ahhoz (és mit álszerénykedjek, elég jól is főzök ahhoz), hogy a helyiértékén tudjak kezelni egy cégvezetőknek és HR-menedzsereknek rendezett középszintű állófogadást. Nem volt azzal semmi gond.

Hanem azért a 8-10 hosztessz közül egyet beállíthattak volna arra, hogy amikor félóra fölé nőtt a sorállás, az embereket elnavigálják a ruhatár felé. Még egy munkát kereső, hátrányos helyzetű kamasz is jobban meg tudja őrízni a méltóságát, ha interjú közben nem szakad róla a verejték.

Amúgy megszólalt a hárfa is, egész kellemes kis műsort hoztak össze a rendezők a VIP vendégeknek. Előtte sajnos bemutatták a "fontosabb" megjelenteket, köztük legnagyobb döbbenetemre engem is, mint a Cég Képviselőjét. Majd megnyílt alattam a föld, iszonyú kellemetlen volt pepita gyapjúingben, a széltől megtépázott konyttyal, a kijárathoz legközelebbi székről, rúzsozatlanul felállni és meghajolni másfél tucatnyi juppi udvarias tapsának. Az meg a másik rémálmom, hogy ha az ilyen alkalmakból kialakul valami kapcsolat és látogatásra kerül a sor, én, mint a Cég Képviselője a tényleg cégképviselő vagy éppen cégvezető partner szeme láttára kecmergek ki a tenyérnyi kis gépíróasztalom mögül. Sőt, még a tárgyalást is félbeszakítom ha cseng a telefon, vagy a főnökömnek be kell vinni egy kávét. Fogalmam sincs, miért kell nekem ilyen idétlen helyzetekbe kerülnöm.
A műsor tényleg kellemes volt, a hárfa mellett volt egy E-kosaras, szépen telt alt, egy kivörösödött fejjel, teli torokból ordibáló tenor, egy korrekt, a hetvenes évekből ittfelejtett, pájeszos bariton, zongorakísérők, hegedűművész, fuvolista. A program is passzolt a májkrémmel töltött paradicsomhoz és a ribizlikrémhez: Török Induló, Carmen, Don Carlos, Ave Maria és ilyenek. A tenoristától és az alacsony álmennyezet alatt megrekedő hangoktól eltekintve kellemes kis délutáni koncert volt.
Csak hát közben odalent másfél óra fölé nőtt a sorállás. Szerintem ők is élvezték volna a Habanérát. Gyorsabban telt volna az idő.
Igaz, a tenort valószínűleg kiröhögték volna.
De hát az már legyen az ő baja.

Hazafelé menet, a buszmegállóban még elmerengtem az óriásplakáton, ahol a fehérre meszelt arcú nő üvölti az arcomba, hogy "A fukar mindenit!!" Te buta tyúk, bazmeg, hát nem tudod, hogy már 499.990 Ft-ért is vehetsz plazmatévét? Mit fukarkodsz, bazmeg?! (értelmezés by Brünnhilde)

A szociális érzékenységünk meg..... mondanám, hogy alszik.
De nem alszik, hanem nagyon is ébren van, csak éppen lázálmában félrebeszél.