:-)) Szépjóestét!
Este megnéztem a Monsieur Ibrahim és a Korán virágait.

Nagyon kedves, lassú film, rengeteg finom szálból szőve, jól elhelyezett, filozofikus poénokkal. Kifejezetten élveztem, pont egy kiadós szombat délutáni alvás és egy kis éjszakai olvasás közé illeszthető szórakozás. Van benne egy szál a szeretni nem tudó szülőkről, egy másik a férfiasodó kiskamaszról és megértő kurvákról, aztán még generációk, vallások és kultúrák találkozásáról és a sorsok örök körforgásáról. Végülis csupa közhely ami külön-külön mind ismerős lehet valahonnan, de így együtt mégis egy különleges hangulatot áraszt a film. Tetszett.

(Már kezdem kapiskálni, hogy az én ízlésem a legritkább esetben egyezik a körülöttem lévők ízlésével, ezért aki a pörgős, akciódús, geges filmeket kedveli, az ne menjen el rá. Az se, aki a szívszaggató szerelmi drámákban leli örömét. Én nagyon hálás vagyok ha néha olyan alkotásba botlok, amelyik nem akar se halálra röhögtetni, se megríkatni, se megrémíszteni. Hanem csak úgy megmutat valamit, amiről nem tudnék, amit nem vennék észre, ami mellett vakon elmennék, ha nem láttam volna pont azt a filmet vagy darabot, vagy nem olvastam volna pont azt a könyvet.)