Brünnhilde szikláján

Valló világ

2004/12/15

Kicsit el vagyok merülve -pontosabban fuldoklok- a pascal rejtelmeiben. (az alapokon már túl vagyok, de most nincs energiám a gúglit nyüstölni hogy találjak egy jó linket. Nekem úgyis a feladatgyüjteményt kell tudnom, egyébként a kutyát sem érdekli, hogy értek-e belőle bármit is. Bőven elég bemagolni a 30-35 típusfeladatot). Megfutamodtam, péntekről átjelentkeztem hétfőre.
Illetve jelentkeztem volna, de a rendszer nem engedett, állítólag vizsgadíj tartozásom van. Mókás, mert szerintem nincs. Úgyhogy holnap tanulás helyett futok egy kört a tanulmányi osztálynál.
Ha holnap nem jelentkeznék, tartsatok meg jó emlékezetetekben. Aki kíváncsi rám, az a bulvárlapokat figyelje: "Az évfolyamfelelős szörnyű halála" ... "Megfojtotta a tanulmányi osztály munkatársát" és ehhez hasonló szalagcímeket keressetek. Szerintem meg tudom majd győzni a bíróságot a hirtelen felindulásról. Ha nem, hát akkor marad az előre megfontolt szándék.

Más, kicsit derűsebb téma:
annyira hiányzik a napfény, hogy ma napfénypótló vacsorát készítettem:
pár szem paradicsomot és egy szép gombóc mozzarellát felszeleteltem, rétegesen leraktam egy tálkába és jó bőven, de tényleg nagyon bőven megszórtam oregánóval. Tekertem rá egy kis őrölt borsot is -mióta van borsörlőm, azóta ha kell ha nem használom-. Fél deci olívaolajban elkevertem egy gerezd zúzott fokhagymát, egy teáskanál vörösborecetet és ezzel a lével nyakonöntöttem a sajtos-oregánós paradicsomot. Csak annyit állt, amig megpirítottam két szelet korpás kenyeret.
Sajnos a mostani paradicsom már annyira ízetlen, hogy nem tudtam magammal elhitetni hogy nyár van, alig fürdőruhában, süttetem magam a napon...
De cirka öt és fél perc alatt így is tűrhető, kellemes vacsorát rittyentettem.

Most tanulás.
nagyon fáradt vagyok.