:-)) Szépjóestét!
Kicsit elfáradtam. Délelőtt nagyon jó volt, madarakat etettünk, aztán a szokásos séta a rómaira. Annyira hideg volt, hogy repetáztunk a forralt borból. Nagyon jólesett ott ücsörögni, plédekbe tekerve nézni a Dunát, markomban a forró bögrével.
Aztán menni kellett dolgozni.
A mai 'munkadélutánom' alaphangulatát a farkasordító hidegen kívül (iszonyúan fáztam a bringán, a combomon a bőr érzéketlenre fagyott, nincs pedig nagyon hideg, csak valahogy nyirkos) három esemény határozta meg:
Az egyik a Klubrádió John Lennonra emlékező műsora volt. Aki nem hallotta, bánhatja, csütörtökön este 8-kor volt az adás, ma délután 4-kor az ismétlés. Aki szereti az ilyen múltidéző, emlék-kibogozgató, mozaik-kirakosgató betelefonálós műsorokat, a két időpont valamelyikében legyen rádióközelben.
A másik élményem egy kis ajándékcsomaghoz, pontosabban a hozzá tűzött levélkéhez kapcsolódik; "Kedves Hilde, névnapod alkalmával utólag is gratulál a Mikulás"
Hát kérem. Mondanám, hogy ügyes. De az a harci helyzet, hogy én egyáltalán nem ragaszkodom sem ahhoz, hogy a munkatársaimtól névnapi ajándékot kapjak, sem ahhoz, hogy a munkahelyi Mikulástól. Ha mégis, az nagyon jól szokott esni. Külön-külön. Vagy csak az egyik. Így egybekapcsolva, hogy is mondjam csak ... szóval a feledékenységet megbocsáthatóbb emberi gyarlóságnak tartom -már ha gyarlóság egyáltalán-, mint a faszariságot.
Szóval, akkor inkább felejtsük el.
Egymást.
A harmadik, a legsokkolóbb élményem egy bögre tea volt. Filterezett Pickwick zöldtea, leforráztam, leöntöttem az első vizet majd újra leforráztam -a zöld teának ez a tradicionális elkészítési módja, egy doboz valódi kínai tea cimkéjén olvastam-, kidobtam a filtert, hagytam picit hűlni és belekortyoltam. Az élmény hasonló volt ahhoz, mint amikor az ember gyanútlanul bemegy egy nyilvános WC-be és ajtónyitás után rögtön szemközt spricceli az automata klotyó-illatosító masina. Hát igen. Zöld tea, sárgadinnye ízesítéssel.
Én inkább szagosításnak mondanám, nem akarok disznó lenni, de még most is büfizem vissza a sárgadinnye aromát. Nekem ne is akarja senki bemagyarázni, hogy ezek a mesterséges aromák és színezékek nem károsak az egészségre. Elképesztő, hogy egy bögre teától órákig gyomorbeteg legyek.
8 órakor kezdődik a Klubrádión Mihancsik Zsófia műsora, azt még érdemes meghallgatni.
Utána még meg kell küzdenem néhány tömörítési algoritmussal a holnapi számítógépes grafika vizsgámhoz.
Kicsit elfáradtam. Délelőtt nagyon jó volt, madarakat etettünk, aztán a szokásos séta a rómaira. Annyira hideg volt, hogy repetáztunk a forralt borból. Nagyon jólesett ott ücsörögni, plédekbe tekerve nézni a Dunát, markomban a forró bögrével.
Aztán menni kellett dolgozni.
A mai 'munkadélutánom' alaphangulatát a farkasordító hidegen kívül (iszonyúan fáztam a bringán, a combomon a bőr érzéketlenre fagyott, nincs pedig nagyon hideg, csak valahogy nyirkos) három esemény határozta meg:
Az egyik a Klubrádió John Lennonra emlékező műsora volt. Aki nem hallotta, bánhatja, csütörtökön este 8-kor volt az adás, ma délután 4-kor az ismétlés. Aki szereti az ilyen múltidéző, emlék-kibogozgató, mozaik-kirakosgató betelefonálós műsorokat, a két időpont valamelyikében legyen rádióközelben.
A másik élményem egy kis ajándékcsomaghoz, pontosabban a hozzá tűzött levélkéhez kapcsolódik; "Kedves Hilde, névnapod alkalmával utólag is gratulál a Mikulás"
Hát kérem. Mondanám, hogy ügyes. De az a harci helyzet, hogy én egyáltalán nem ragaszkodom sem ahhoz, hogy a munkatársaimtól névnapi ajándékot kapjak, sem ahhoz, hogy a munkahelyi Mikulástól. Ha mégis, az nagyon jól szokott esni. Külön-külön. Vagy csak az egyik. Így egybekapcsolva, hogy is mondjam csak ... szóval a feledékenységet megbocsáthatóbb emberi gyarlóságnak tartom -már ha gyarlóság egyáltalán-, mint a faszariságot.
Szóval, akkor inkább felejtsük el.
Egymást.
A harmadik, a legsokkolóbb élményem egy bögre tea volt. Filterezett Pickwick zöldtea, leforráztam, leöntöttem az első vizet majd újra leforráztam -a zöld teának ez a tradicionális elkészítési módja, egy doboz valódi kínai tea cimkéjén olvastam-, kidobtam a filtert, hagytam picit hűlni és belekortyoltam. Az élmény hasonló volt ahhoz, mint amikor az ember gyanútlanul bemegy egy nyilvános WC-be és ajtónyitás után rögtön szemközt spricceli az automata klotyó-illatosító masina. Hát igen. Zöld tea, sárgadinnye ízesítéssel.
Én inkább szagosításnak mondanám, nem akarok disznó lenni, de még most is büfizem vissza a sárgadinnye aromát. Nekem ne is akarja senki bemagyarázni, hogy ezek a mesterséges aromák és színezékek nem károsak az egészségre. Elképesztő, hogy egy bögre teától órákig gyomorbeteg legyek.
8 órakor kezdődik a Klubrádión Mihancsik Zsófia műsora, azt még érdemes meghallgatni.
Utána még meg kell küzdenem néhány tömörítési algoritmussal a holnapi számítógépes grafika vizsgámhoz.
0 Comments:
Megjegyzés küldése
<< Home