:-) Szépjóestét!
Kissé ki vagyok csavarva.
Mondanám, hogy reggel jó nagyot sétáltunk - ha sétáltunk volna. De azt a sárdagasztást és -cuppogtatást, a taknyos, nedves agyagon való csúszkálást amit műveltünk csak nagy jóindulattal lehetne sétának nevezni. A töltés, az erdő, minden fel van ázva, apró vízerek futnak szanaszét, az ember pár lépést tesz a szilárd talajon aztán egyszercsak térdig süllyed valami iszamós lucsokba. Jó kis izommunka ez a fajta terepgyaloglás, a vádlimban, a combjaimban, a hátsó fertályomban, mindenhol izomlázam van. A madárkáinkat azért megetettük, nem hagyjuk őket cserben. Remélhetően már csak néhány hétig kell nekik hordani a szotyit, addigra belombosodik az erdő, előbújnak a mindenféle kis kukacok, legyecskék, meghosszabodnak a nappalok és nem lesz szükségük a kajapótlékra.
A kosztosaink egyébként nagyon szépek, kövérek, begyesek és már annyira megszoktak bennünket, hogy meg se várják amig elmegyünk, azonnal rárepülnek az eleségre. Ma is tőlem tíz centire csipegetett egy gyönyörő, kék fejű cinke. Sárga mellénykéje, kék sisakja, a szárnyán ugyanolyan kék csíkja volt a madárkának, úgy csillogott mint valami kis ékszer.

Úgy kifáradtam a sárdagasztásban, hogy délután le kellett dőlnöm egy órácskára - három lett belőle, jól elkéstem a másoddolgozómból. Ami nem lenne baj, a munka megvár, csak így majdnem este tíz lett, mire végeztem.
Lényeg a lényeg, fárasztó egy nap volt a mai.

Ráadásul reggel meghallgattam Orbánt.
Nem csak abszolut mazochista vagyok, hanem fukar is, ha az időmről van szó, így amig hallgattam a műsort, lefoglaltam a kezem is. A 'tulajdoni hányadomon' elburjánzott szedret kezdtem írtani. Pont összeillett a két tevékenység: hol azért szisszentem fel, mert a szeder horgas tüskéje csontig felhasított a húsom, vagy azért, mert Orbán mondott valami kapitális baromságot. Kár, hogy a VaÚ oldalán még nincs fenn a szöveg, így nem tudom pontosan idézni. A hideg kilel ettől az embertől, valami olyasmit magyarázott, hogy a parlamenti demokrácia csak egy ruha a nemzet testén. Nem mondta, de nekem ez úgy jött le, hogy egyrészt ki is nőhetjük a demokráciát, másrészt pedig a ruha csak divatcikk, cifraság, amit újabbra, divatosabbra is lehet cserélni. Ezt ugyan nem mondta, de nekem ez jutott az eszembe. Az sem nyugtatott meg, hogy szerinte úgy kell kormányozni, ahogyan azt az emberek igénylik. Itt most nem részletezném, hogy nekem milyen igényeim lennének, mindenesetre, ha rajta múlik és én elég hangosan kérem, ki fogja elégíteni - ha rá szavazok.
A szociális demagógiának (családi autók támogatása, privatizáció leállítása, állami egészségügy, mittudoménmégminem) egyébként még nincs vége, a riporter rákérdezett, még két nagygyűlése lesz a fidesznek, ahol Orbán a fidesz programjának egyes részleteit be fogja jelenteni. Az már biztos, hogy ő a miniszterelnök-jelölt, sőt, az is biztos, hogy lesz neki helyettese. Ha jól emlékszem, a szocializmusban volt divatban a kormányfő helyettes pozíciója, de legalább lesz valaki, aki felel majd azért, hogy ne fogyjon a magyar. Hogy ezt milyen eszközökkel fogja Mikola úr elérni még nem volt részletezve, remélem, nem veszik elő az "Asszonynak szülni kötelesség, lánynak dicsőség" népesedéspolitikai eszköztöt. Ha mondjuk eltörölné a félmunkaidőben foglalkoztatott kismamák után fizetendő fix összegű egészségügyi hozzájárulást, hát akkor azt mondom, igen, ez valóban támogatja a gyermekvállalást.
Orbán nagyon nagy hangsúllyal beszélt az egészségügyről. Szerinte az egészségünk megőrzése állami feladat, a nyugdíjasoknak és a gyermekeknek ingyen kell adni a gyógyszert. Arra most nem térnék ki bővebben, hogy attól a perctől kezdve Magyarországon csak nyugdíjasoknak és gyermekeknek íratnának fel gyógyszert, ezt szerintem mindenki el tudja képzelni. Az azonban nem hagyhatom szó nélkül, hogy az egészségem megőrzését a világ semmi kincséért nem bíznám az államra.
Jobb szeretem, ha az az én dolgom marad.
Kétségtelen, hogy veleszületett betegségek és az egyén felelősségén kívül eső járványok, baleseti esetek és hasonlók gyógyítása valóban állami feladat. Pontosabban a társadalmi szolidaritás bízza meg az államot, hogy a nagyon elesetteket gyógyítsa és lássa el gyógyszerrel. De ezeken az eseteken túl igenis, minden egyénnek a maga felelőssége, hogy járjon el rákszűrésre, hogy vigyázzon az egészségére, a koleszterint szintjére, a vérnyomására, a kondiciójára. Már miért lenne az állam dolga, hogy én megőrízzem a vitalitásom? Az állam dolga az, hogy fektesse le a sztenderdeket ami alapján a befizetett biztosításom után járó ellátást meg kell kapnom. Az ő dolga, hogy ellenőrízze, hogy a gyógyító egységek, a kórházak, az orvosok, a biztosítók teljesítik-e a feltételeket és becsületesen járnak-e el a pácienseikkel.
Az meg had legyen az én dolgom, hogy -a szolidaritási alappal együtt számolt és- befizetett alapjáradékért járó alapellátáson túl óhajtok-e extrákat: egy ágyas szobát, fikuszt, fogpolírozást, akupunktúrás kezelést, percre pontos előjegyzést és olyan belgyógyászt, ahol a rendelőből nyilik a röntgen és hasonlók.
Ezt abba is hagyom, mert unalmas.
tényleg.
Csak nagyon sajnálom, hogy van egy csomó olyan ember, aki elhiszi, hogy az államnak kellene helyette kifizetni az autója regisztrációs adóját és a szívgyógyszerét.

Megyek inkább aludni, óriási nag a pofám ha arról kell hablatyolni, hogy mindenki vigyázzon a saját egészségére, de közben meg az egész hétvégét végigdolgozom - aztán csodálkozom, ha kardiológusra szorulok.
Álmos is vagyok, ha most beszélnem kéne, csak valami galuskás motyogás jönne ki a számon. Ragad le a szemem.