Még mindig jajj.
Reggel bejöttem dolgozni, csak az első emelet, de majd elájultam a lépcsőn, annyira nincs levegőm.
Kifújtam az orrom, feltettem a kávévizet, kifújtam az orrom, beleszórtam a bögrémbe a kávét, volt egy köhögési rohamom, kifújtam az orrom, beleöntöttem a kávémba a tejszint, kifujtam az orrom, megkevertem a kávét, megint kifújtam az orrom. A kávét kis híján visszaöklendeztem.
Aztán besétáltam a titkárságra és közöltem hogy jó, most én akkor hazamegyek. Cuppancska drága roppant megértően nézett rám és elengedett. Nem, nem rúgtam fel, nincs most erőm az ilyesmihez.
Most pedig hazamegyek és lefekszem.