Jóreggelt! :-))

Nem tudom ki hogy van vele, én nem bánnám ha elfelejtenénk ezt az óraállítást. Volt időszak az életemben, amikor 10 nap alatt 8 órát kellett visszaállítanom, majd egy hét múlva ugyanazt vissza. Olyan voltam, mint egy őszi légy, hihetetlen mennyiségű energiát kivesz az emberből az alkalmazkodás. Még ettől az egyetlen órácskától is pár napig gyengébben koncentrálok, kicsit lassabb a felfogásom és többet szeretnék aludni. Ha összeadnánk ezeket az apró, de minden embert érintő kellemetlenségeket, az ilyenkor eltört kávéscsészék, lekoccantott lökhárítók, munkahelyi késések és házastársi veszekedések okozta veszteséget, nem csodálkoznék ha kiderülne, hogy nagyobb a veszteség mint amit az energiaspórolással nyerünk.

Tegnap addig vártam hogy elálljon az eső, amig megint az utolsó pillanatban indultam el. És mint ilyenkor mindig, lett egy defektem, haza kellett tolni a bringát és buszra ülni. Ez hétvégén rettenetes, mert az az út ami bringával kényelmesen megjárható 35-40 perc alatt, a pihenőnapi ritkított járatokkal 55 perc volt. Ez van, még szerencse, hogy nem hajnalban történt, amikor nincs is más alternatívám.