Brünnhilde szikláján

Valló világ

2004/07/10

Cudar meleg van.
Ilyenkor nem főzök, pont eléggé melegít a nap, nem erőltetem a tűzhely körül való sertepertélést. A leveseket viszont szeretem, úgyhogy kánikulában
HIDEG KEFÍRLEVESeket szoktam enni.
Gyümölcsös változat:
személyenként egy nagy marék magozott meggyet, vagy ribizlit, vagy kockára vágott sárgadinnyét beöntök a turmixba, rázúdítok egy pohár kaukázusi kefírt vagy joghurtot, csipet fahéjat dobok rá és összeturmixolom. 2-3 órára be vele a hűtőbe. Isteni! Én nem édesítem, de ha valaki szereti, tehet bele kevés mézet vagy cukrot. Lehet díszíteni gyümölcsdarabokkal, de ha úgy jön ki a lépés, bögréből is jó nagyot lehet belőle hörpölni.
Tudom én hogy manapság pudingporból főzött alapba teszik a gyümölcsöt, de nekem az túl gejl, sokkal jobban frissít a savanykás-pikáns kefírleves mint az édes-tömény-híg puding.

Ennek van sós változata is, akkor egy nagy marék reszelt tököt (vagy uborkát) teszek a turmixba, nagy csokor durvára vágott kaporral és csipet sóval vagy vegetával ízesítem és úgy turmixolom össze a kefírrel.
Ezt is hűtőbe kell tenni néhány órára, kellemes, hűs leves lesz belőle.


Ma egész különleges kalandom volt a rómain.
Már vagy harmadik hete szoktunk találkozni egy 7-8 év körüli kisfiúval, az anyja napozni szokott, a srác meg vödörrel kimeri majd visszaönti a Dunába a vizet, kavicsot dobál, próbálja szórakoztatni magát.
Nagyon tetszik a kiskölyöknek a kutyám. Mondjuk nem csodálom, a blöki kerítés-culáp méretű fadarabokat húz ki a Dunából, egész kis látványosság, amikor a hatalmas fadarabokat felcipelem valamelyik stégre, közben a kutyák izgatottan csaholva, nyüszögve tekeregnek a lábam körül, aztán két hatalmas csobbanás: az első a bot(nak nevezett fatörzsdarab), a másik a kutya. Boldogan, farokcsóválva vonszolja a parton a nálánál ötször nagyobb 'botokat'.
Szóval, ez a kutyus tetszett meg az én ifjú kiskomámnak, és ma közölte velem, hogy ő szeretné megvenni. Mondom neki, nem eladó. Kérdi, miért? Mondom, mert szeretem, és akit szeret az ember, azt nem adja el. Mit válaszolt erre a hétéves?
-Nekem van elég pénzem, bármit ki tudok fizetni!-
Azóta egyfolytában próbálom elképzelni azt a családot, ahol egy hétéves egy ilyen mondatot megtanul. Nem csak kimondani tudja, de érti is. Vagy csak megszokásból használta? Mindkét variáció elég rossz ómen. Mind a társadalomra, mind az ő egyéni boldogságára nézve.