Száraz évszak volt, a kontinens felől olyan forró és száraz szél fújt, mintha egy gigantikus hajszárító lenne bekapcsolva valahol messze, sok száz kilométerre innen, Afrika belsejében. Még az óceán közelsége sem adott enyhet, talán néhány hét múlva, ha megfordul a szél, de addig olvad az aszfalt, az okkersárga és a barna ezernyi árnyalatára aszalódik táj és a hőségtől pilledt emberek munkába menet a hónuk alatt visznek egy kartondobozt, hogy az első adandó alkalommal szét tudják teríteni és le tudjanak rá heveredni. Ez egy ilyen ország. Mindenki csak annyit erőlteti magát, amennyit feltétlenül muszáj.

A kövér, izzadó biztonsági őr is kelletlenül kászálódott elő az árnyékos fülkéjéből, hogy a taxi előtt felnyissa a sorompót. A hátsó ülésen fiatal, fehér nő ült, körülötte mindenhol bevásárlószatyrok. Kígyóuborka, kis fej káposzta, joghurt, kétszersült, helyi gyümölcsök, csupa olyasmi, ami a 2-3 hetes tengeri úton nincs és amivel valamennyire változatossá tehető a lusta, nyugdíj előtt álló hajószakács csapnivalóan unalmas főztje. A nő sokszor gondolt arra, hogy valószínűleg az egyetlen olasz szakácsot fogta ki, aki nem tud és nem is szeret főzni. Sajnálta pedig a kevés szabadidejét bevásárlással tölteni, de időnként kénytelen volt. A szatyrok közül előhúzta a táskáját, beletúrt, mutatta az őrnek az útlevelét is helyettesítő 'crew card'-ot. Az rá sem nézett a kártyácskára.
- Sajnálom, kisasszony, hölgyek nem léphetnek a kikötő területére. -
A 'hölgyek'-et alig észrevehető kis nyomatékkal ejtette ki, de valami rosszízű felhangja mégis volt, a nő felkapta a fejét. -na, jólkinézek, ez is kurvának néz- gondolta bosszúsan. Igaziból nem érdekelte a dolog, megszokta már, mostegyszerűen csak sietett, nem volt kedve magyarázkodni.
- Én nem 'hölgy' vagyok,-tette ki ő is a hangsúlyt- a Danielán dolgozom. Hármas
dokk. Hamarosan kezdődik a munkaidőm, sietek.
- Sajnálom kisasszony, utasításom van, hogy hölgyeket nem engedhetek be.
- Kérem, ismétlem: itt dolgozom. Tessék, itt van a belépőm is. -próbálkozott mégegyszer a papírdarabkával- Pecsét is van rajta -próbálkozott újra, de már látta hogy ezzel az őrrel így nem boldogul.
- Kisasszony, én szegény ember vagyok, nem kockáztathatom az állásom. -
a kövér ember kövér tenyere lassan úszott be a nő látóterébe. A párnás lapáttenyér felfelé fordult, a zsírt izzadó ujjak enyhén széttárva, begörbülve alakították ki azt a kis fészket, aminek az üressége kiáltott: Tegyél belém valamit!
- Istenkém, most adjak neki 10 Rand-t? Vagy 20-at?- gondolta át a lehetőségeket, de aztán egész hirtelen felhorgadt: -A kurvanyád, hát nem hagyom magam lefejni!-
- Nézze kérem, itt dolgozom, a hajóm hamarosan indul. Ha Ön miatt lekésem, panasszal fogok élni a felettese felé.
Az őrt meglephette a határozott fellépés, ennél sokkal simábban meg szokta megkapni a húszasát.
- Kisasszony, -ezt a 'kisasszony'-t, ezt megint egy nyálas felhanggal ejtette ki, közben lejjebb hajolt és benézett az ablakon, felmérte az "árut". Keveset látott a nőből
- Kisasszony, honnan tudhatnám hogy nem hamis a papírja? Igazolvány vagy útlevél van Önnél? -
A nő elhűlt -honnan a francból lenne? Hisz a hajón van az útlevele, ahelyett kapja a 'crew card'-ot. Ezt ennek a hájpacninak is tudni illenék, nyilván csak kötözködni akar, meg némi zsebpénzt begyűjteni. Ha odacsúsztat neki egy húszast, már régen túl lenne rajta.-
- Értem már, Önnek fényképes igazolvány kellene, külföldi? - mosolyodott el és őszintén remélte, hogy nem látszik az arcán az indulata.
- Pontosan!- örült meg a kövér is.
A nő belenyúlt a táskájába, a kis oldalfiókban kotorászott, kiválasztott egy bordó műanyagtokba bújtatott igazolványt. A plexi ablakocskán keresztül, a rossz minőségű fekete-fehér igazolványképen ő volt látható, csak még félhosszú, konytyba fogott hajjal. Rossz igazolványkép volt, de fel lehetett ismerni.
Az őr átvette a tokot, forgatta, nézte előlről, nézte hátulról. A fénykép mellett furcsa felirat, ÁLT.BÉRLET, a tokon dombornyomás: BKV. Óvatosan kihúzta a papírt, a kettéhajtott igazolványból kis papírdarabkák csúsztak ki. Nyögve hajolt le, felszedte, visszatuszkolta a szeletkéket. Beleizzadt, az egyik kolbászujját végighúzta a szemöldöke felett, az izzadtságcsöppet szétmázolta a fényképen. A tokon kívülről is megnézte az igazolványt előlről is, hátulról is. Megnyugodott. Pontosabban, belenyugodott hogy most nem kapja meg a húszasát. Ez valóban valami külföldi igazolvány lehetett, a hátoldalán háromszög alakú pecsét is volt, nem erőlködött tovább. Visszanyomta a papírt a tokba, nyújtotta a nőnek.
Az eltette, kezdte összegyűjteni a szatyrait, hogy kiszálljon, de a biztonsági őr már vigyorgott:
- Asszonyom, -tette most a nyomatékot a tiszteletteljes 'Madam! megszólításra'- a taxi beviheti Önt, gépkocsiban sokkal biztonságosabb, mint gyalog. Tudja, itt nagy a teherforgalom.