:-) Szépjóestét!
Cudar egy nap volt. Hosszú, fárasztó, fájdalmas.

Fárasztó volt, a helyettes titkárnővel voltam együtt, szétzizegte, szétcsámcsogta, szétmotyogta, szétsztárFMezte, széttelefonálta a napomat. És ráadásul a harmincöt fokban is folyton becsukja az ablakot, mert fázik(!!). A délutáni melóra úgy kifolyt belőlem az erő, hogy a szokásos fél 9 helyett negyed 10-re végeztem.

Fájdalmas nap is volt.
Még nem tudom eldönteni hogy egy végtelen erkölcsi magasságokba emelkedett tragika vagy egy szimpla fapicsa vagyok, de ha ennyire nem tudom eldönteni, akkor valószínűleg egyik sem.
Olyan egyszerű lenne pedig eljátszani a hetérát, a doromboló nősténytigrist, még egyszer oltárt emeltetni magamnak, aztán azzal a jóleső tudattal levonulni a színről hogy "na, most megtudta mit veszített! Na, most biztos ő is szenved!", de hát képtelen vagyok rá.
Marad a megbocsátani képtelen, rideg fapicsa-szerep.