:-)) Szépjóestét!

Délután munka közben előbb a Kossuthot hallgattam (nagyon kellemes kis műsor volt a halasi csipkevarrókról), aztán a Petőfin a pólósaink meccsét (azt a szerb hőst, aki Molnárt kiütötte -ha eljön az ideje- személyesen fogom Walhallába felvinni, de hogy sok méhsert nem fog kortyolgatni, arról kezeskedem!), aztán megint a Kossuthot.
Ígértek egy megemlékezést Fekete Istvánról. Kár volt odatekernem. Az író Chicagoban élő fiával volt egy beszélgetés, egész jól indult, élveztem, de a vége felé olyan fordulatot vett, amitől nagyon besokalltam a közrádióra.
Azt mondja az a Chicagoban élő ember, hogy nem lépett be a szakszervezetekbe, mert ő mindentől undorodik, ami baloldali. Többek között a szakszervezetektől is.
Szíve joga. Még lehet, hogy oka is van rá. Végülis, miért pont neki ne lenne oka, hát nem? 40 év a messzi Chicagóban biztos jót tesz az ember nemzeti öntudatának, hát még igaza is lehet, tán valóban undorító a baloldal eszmeisége.

Hanem az ég szerelmére, milyen szerkesztő az olyan, aki egy ilyen dumát lead, mint Fekete Istvánra való megemlékezést? Az író újratemetésének alkalmából? A közszolgálati rádióban?

Hát kérem, én itt, most, kijelentem; ez a bányászbéka alól kipislogó szerkesztő nem érte el a célját. Továbbra is szeretem Fekete Istvánt. Sőt.
Nem adom, a világ semmi kincséért sem adom a Tüskevár írója iránt érzett szeretetemet.
És nem adom Kokót se, Egérkét se, még Szörényit se. NEM ADOM! Sőt, még Schmitt Pált is tisztelem a bajnoki címéért.
A szerkesztő úr meg elmehet a sóhivatalba.
A béka seneke alatt van a jobboldali újságírás, komolyan mondom, undorító.