Szépjónapot!

A húgomnak még mindig nincs állása. Most levittem neki 15 garnitúra önéletrajzot. Remélem elég lesz.

Azért furcsa egy dolog ez a munkaerőpiac.
A munkaügyi központ például kötött egy szerződést a húgommal, miszerint ő havonta legalább egy álláshelyet megnéz, ennek fejében ők kifizetik neki a helyi (!!!) közlekedési költséget. Egy 2500 lelkes faluban, ahol annyi a helyi közlekedés, hogy a távolsági busz nem csak a falu központjában áll meg, hanem a két végén is. Naponta három ilyen járat van. Mondjuk, ezt a fajta helyi közlekedést nem nagy megerőltetés kifizetni, pláne mivel minden egyes jegy mellé áfás számlát is kell kérni.
A munkáltatók is megérdemelnének néhány hónap állás nélkül levést, talán egy picit több empátia szorulna beléjük.
Mert ugye a delikvens rábukkan egy hirdetésre, felhívja -az általában mobil- számot, elmondja -mert részletesen kifaggatják- hogy hol lakik, hány éves, milyen messziről járna be, stb. Minimum 600 Ft egy ilyen hívás, de csak ha saját hálózaton belül van. Másnap felül a buszra, kifizet a jegyért 300 és 800 Ft közötti összeget.
Oldalanként 25 Ft-ért lemásoltatja az önéletrajzát (a húgomnak a bizonyítványokkal együtt ez 6 oldal, azaz 150 Ft), eltesz egy igazolványképet is (darabonként 200 Ft). Ezeket, a 350 Ft értékű iratot és fényképet soha többé nem látja, mert nem küldik neki vissza.
Szívélyesen elbeszélget a személyzetissel, és bár tegnap -a telefonba- már említette neki, hogy kb 40 km-ről járna be, a személyzetis homloka a hír hallatán váratlanul elfelhősödik. Abban maradnak, hogy holnap hívja vissza.
Másnap újabb telefonhívás, ez már rövidebb, mert csak annyit mondanak, hogy egy hét múlva telefonáljon újra. Akkor végre kinyögik, hogy már felvettek egy helybelit, annak nem kell utiköltséget fizetni. (De az is lehet hogy a másik jelentkező fiatalabb, tapasztaltabb, csinosabb, kevesebbet kér vagy képzettebb, de mindez tökmindegy, mert mindig csak azt mondják, hogy helybelit vettek fel.)
Holott ezt már az első telefonhívásnál is megmondhatnák neki, de nem, hagyták hogy költségekbe verje magát, fénymásoltasson, fényképezkedjen, buszjegyet vegyen.
Még azt sem teszik meg, hogy az önéletrajzát visszaküldjék neki.

Mindezek a próbálkozások a munkanélkülinek belekerültek cirka 1000 - 2000 Ft-jába, néha többe is. És aki el akar helyezkedni, az nem havonta egyszer próbálkozik, hanem hetente három-négy helyen is jár.
Amiért cserébe a munkaügyi központ fizeti neki a nem létező helyi közlekedés költségét.

A havi jelentkezéseknél a munkaügyi központos automatikusan rögzíti a jelentkezés tényét, kitölti a kitöltenivalót, aláírja az aláírnivalót és lepecsételi a lepecsételni valót. Amikor a munkanélküli megkérdezi, hogy az adatbázisukban van-e neki való munka, rettenetesen meglepődik, hogy hát azt ő honnan tudhatná. Hát onnan, hogy megnézné a számítógépben, lenne szíves.
Akarja azt a kedves munkanélküli?
Akarja hát, azért van itt! Sőt, nem akarja -volt gyerekszobája-, hanem nagyon szépen kéri.
Na, akkor az ügyintéző nagy kelletlenül zongorázik valamit a billentyűzeten, de a legritkább esetben tud valamit javasolni. Még erre is nagyon szépen és nagyon diplomatikusan kellett megkérni, hát a munkanélküli nem erőszakoskodik tovább, hátha legközelebb még pecsételni sem lesz kedve. Vagy aláírni. Vagy egyáltalán, bemenni a munkahelyére.
Ami ugye neki -mármint az ügyintézőnek- van, akinek -általában a munkanélkülinek, de manapság sose lehet tudni- meg nincs, az keressen magának.
Könnyen megteheti, hisz még a helyi közlekedési költséget is kifzetik neki, persze csak ha nem felejt el áfás számlát kérni a jegyről.