:-))) Woow, jó kis délelőttöm volt. Az istenke tartsa meg a főnököm jó szokását, hogy ma nem engedett dolgozni menni!
Reggel kimentünk a Rómaira reggelizni, aztán onnan szedrezni. Szedtem vagy másfél kiló mézédes, nagyszemű, feketéslila szedret, nem beszélve arról, amit megettem. Nagyon finom gyümölcs, megéri a szenvedést.
Merthogy meg kell érte szenvedni, az kétségtelen. Ez is egy olyan csapda, amibe minden évben újra és újra beleesek: mindíg azt hiszem, hogy most majd ügyesebb leszek és megúszom karmolások nélkül.
Nos, az idén se sikerült. A szedernek hatalmas, horgas tüskéi vannak, majdnem olyan, mintha egy macska karmolna össze. Egy tenyérnyi ép bőrfelület nincs rajtam, átszúr a nadrágon, még a cipőtalpon is. Ahol mégse karmolt össze, ott a csalán csípett meg.
Visszafelé jövet megebédeltünk a Rómain, mégegyszer megúsztattam a kutyámat. Szegényke úgy elfáradt, hogy eldőlt mint egy zsák, még az sem érdekli, hogy most főzöm a vacsoráját. Ritkán sikerül úgy összekészítenem valamit, hogy nem kunyerál, ma ezen ritka alkalmak egyike volt :-))
Már túl vagyok egy hideg zuhanyon, mindenféle gyógyszappanok meg hűsítő krémek felkencézésén, de még mindíg ég a bőrőm. A vállam kicsit meg is kapta a nap, megint nyomot hagyott rajta a trikó pántja, pedig azt nagyon nem szeretem.
Kezd leragadni a szemem, úgyhogy megajándékozom magam egy kiadós, szépítő, délutáni alvással.
Ma legfeljebb azon vagyok hajlandó gondolkodni, hogy az E-vitaminos vagy a teafaolajos arcpakolásból tegyek fel.