:-)) Szép nap. Jó nap. Jó néha kicsit gyereknek lenni. Felelőtlennek, gondtalannak, figyelmesnek, szeleburdinak.

És isteni vacsorát csináltam:
egy csirkemellet felcsíkoztam, kis fej hagymát, gerezd fokhagymát apróra vágva pár csepp olajon megpároltam. Ezen fehéredésig sütöttem a husit, ráöntöttem egy pohárnyi fagyasztott zöldborsót és egy felkockázott bébicukkinit. Amíg puhult, egy pohár tejfölt simára kevertem 10 dkg reszelt márványsajttal, fél csokor apróra vágott petrezselyemmel, kávéskanál szárított bazsalikommal. Egy kávéskanálnyi keményítőt feloldottam egy deci vízben, összekevertem a sajtos-fűszeres tejföllel, majd amikor megpuhult a husi, rázúdítottam és öszerottyantotam. Közben egy pohár rizst megmostam, megpirítottam egy evőkanál olajon, felengedtem két pohár vízzel, és takaréklángon, fedő alatt pároltam vagy negyedórát, aztán lefedve hagytam. Kicsit túlfőtt, de van ez így.
A sóval nagyon csínján kell bánni, mert a márványsajt nagyon sós!

Vendéglőkben ettem már hasonlót, gondolom, valahogy így csinálhatták. Igaz, abban se zöldborsó, se cukkini nem volt, hanem a sajtszószos húst rizibizivel tálalták. De az én rizibizimben mindig megráncosodik a zöldborsú, úgyhogy hanyagolni szoktam. Cukkini meg volt otthon, holnap nem lesz főzés -sőt, még a jövő héten se nagyon-, nem hagyhattam tönkremenni.

Most ágyikó, mert holnap elég sok meló vár rám.
Az én koromban már kőkeményen meg kell fizetni a laza napokért.