Brünnhilde szikláján

Valló világ

2004/11/17

Nnajó, most kidühöngöm magam, aztán majd valami kellemesebb dologgal tudok foglalkozni.

Szóval, hangya faszán legyek pattanás, ha elmegyek szavazni!
Elnézést, muszáj volt valami ordenáré kifejezést használnom.
Annyira undorodom a mai magyar poltiikától!
Jajjajjj, nagyon-nagyon útálom!
az egyik annyira úriember, hogy nem mondja ki a közmondást, miszerint elválik a szar a májtól. És mit nem mond ki a szemérmetes? Hát a MÁJAT!
Azt mondja, hogy elvált a szar a víztől.
A másik meg, ha már bebüdösítettek, annyira úrinőt játszik, hogy fogja magát és elájul.
Nem kinyitja az ablakot, nem kidobja a szarosseggűt a szobából, nem ő maga megy ki, hanem eljátszik egy nagyjelenetet, repülősóért kiált és kikéri magának a bűzt.
Bocs, az ilyesmihez be szoktam linkelni a háttéranyagot, de most egyszerűen nem bírom már.
MONDJON LE AZ ÖSSZES POLITIKUS!
Menjenek a bús büdös picsába!
Annyira undorodom ettől a kétszínű, álszent, szemforgató társaságtól!
És még akkor nem is említettem a témában megjelent névtelen röpcsiket és plakátokat. Olyanok, úgy vannak fogalmazva, hogy az egyik pártra gondolhatsz, de közben olyan taszító, hogy kizárt dolog, hogy valaki saját magát ilyen mohónak és irígynek állítsa be.
iszonyú.

Azt (vagy azokat) meg, aki(k) belekényszerített bennünket ebbe a helyzetbe, bele kéne mártani ebbe a nagy kupac szarba, amiben most ülünk!
És most rögtön bocsánatot kérek a határon túli magyaroktól is, a határon belüli magyaroktól is.
Nem őket akarom megbántani. Nem magunkat akarom bántani.
Csak valahogy muszáj leráznom magamról ezt a mocskot, amit a notabilitásaink rámkentek.
A legközelebbi parlamenti választásra futárral küldetek egy rollni WC papírt a parlamentbe.
A qurvaéletbe, hát mégiscsak elérték, hogy ne az eszemre, hanem az érzelmeimre hallgassak.
Uhh!