Ma túl mosott agyú vagyok az íráshoz. Nem fáradt vagyok, hanem egyszerűen csak szikkadt agyú.
Nem is erőlködöm, inkább idemásolom ezt a gyöngyszemet a hírtévé fórumáról:
"Azért a fenyőt picit rehabilitálnám. Sokáig magam is azt hittem, hogy a fenyőállítás is valamiféle korcs orosz népszokás de valójában nem erről van szó, hanem egy a természeti népekhez (mint, a mi őseink) kapcsolódó nagyon ősi szokásról. A karácsony pontosan a téli napfordulóra esik, ekkor születik meg ugyanis a fény, akorábban egyre rövidülő nappalok dec. 25-én kezdenek el észrevehetően (már akinek módja van látni a horizontot, mint a régi embereknek) hosszabbodni. A fenyő szóban nem lehet nem észrevenni az alapszót a fény-t. Jézust ugyebár a Világ-Világossága (Lux Mundi) névvel is illetik. A luc, lucfenyő névben tehát még latinul is megvan a fény szó. Ugyanehhez az ünnepkörhöz tatozik a Luca-széke készítés is, ez sem egyéb a fényre történő sóvárgó várakozásnál (lassan készül, mint a Luca-széke). A Luca, Lucia név jelentésében természetesen megint a fény (lux) köszön vissza. Tartozik ehhez egy további hiedelem is azzal kapcsolatban, hogy aki az éjféli misén feláll a Luca-székére, az meglátja, hogy ki boszorkány (asszem). Azzal együtt semmi kifogást nem kívántam emelni a keresztállítás ellen. A kereszténység, és a világ legfontosabb szimbóluma a kereszt, Jézus Krisztus születésének emlékére keresztet állítani semmiképpen sem téves értelmezése az ünnepnek."

Szinte érzem, ahogy lux gyúlik a szikkadt kis agyamban.
Ezzel a pislákoló kis fényecskével a fejecskémben el is megyek aludni.