:-) Szépjónapot!

Roppant módon sajnálom magam. Úgy szeretnék egy kicsit bekrémezve, paplan alatt gömbölyödve szépülni, de mennem kell dolgozni.
Most nagyon rosszul esik a hétvégi meló.
Ez van.

Reggel kerültünk egy nagyot, feltöltöttük az etetőket, zsírszalonnát is akasztottam ki. Pár lépést tettünk csak, és már ott volt az első cinke. Leült az etető fölött ágon, kicsit nézelődött aztán odaröppent a műanyagpalackba vágott nyílásra, kicsippentett egy szem napraforgó és hHuUssSh!! már ott se volt. Jött a következő. Egy harmadik a szalonnát nézegette, előbb csak messziről, aztán ágról-ágra egyre közelebb merészkedett. Végül rálibbent a cipőfűzőre kötött (látjátok, ezért érdemes vacak kínai tornacipőt venni: a cípő három hónap alatt tönkremegy, azt ki lehet dobni, a fűzőt meg szépen kimosni, összetekreni és eltenni télire. A vékony spárgát ugyanis a nagyobb madarak, például a csókák eltépik és akkor leesik a szalonna a földre, elviszi a macska, vagy valami kóbor kutya, mindenesetre kárbavész a madarak elől) bőrös zsírszalonnára, belefente a csőröcskéjét és már röppent is, állt be a másik sorba, a naprafrgómagért. Pár percet ácsorogtunk ott, megmozdult az erdő, minden ágon ült egy picike, zöldessárga madárka.
Most még csak a cinkék jöttek, de később lesznek csúszkák és vörösbegyek is. A csúszkák a legmókásabbak mert azok nem ráröppennek az etetőre, hanem a fatörzsön fejjel lefelé szaladnak és úgy ugranak át.
Egyik madárka sem tölt két-három másodpercnél töbet a nyílásban és mindegyik csak egyetlen magocskát csippent ki, aztán már röppen is tova, adja át a helyét a következőnek.
Aranyosak. Szeretem őket nézni.
Most pedig elég durva lesz, oda kimenni minden reggel kell másfél óra. Egyik nap, amikor délutános, a barátnőm viszi ki nekik a kaját, másik nap én. Útálom, hogy sötétben kell elindulni, de már évek óta kosztoljuk ezeket a diónyi kis jószágokat, hát nem hagyhatjuk őket cserben.

Most viszont menni kell dolgozni.
Jjajjj :-(