Brünnhilde szikláján

Valló világ

2004/12/31

:-))
Nna, minden elcsendesedett. Igazság szerint már egy órája elmehettem volna, de mivel reggel pont azért vásároltam be hogy a munkából egyenesen mehessek a buszhoz, hát mostmár maradok, nem furikáztatom azt a hatalmas marhanyelvet meg pár kiló gyümölcsöt keresztül-kasul a városon.

Azért így a végére engem is csak megcsapott valami az évbúcsóztató hangulatából. Most pár napig nem leszek netközelben, újesztendei jókívánságul olvassátok szeretettel Nagy László versét:

Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne dűljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet –
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.

Boldog 2005. esztendőt kívánok!

1 Comments:

Megjegyzés küldése

<< Home