:-) Szépjóestét!

A napom, hát azt jobb elfelejteni. Pár perccel korábban elengedtek ugyan, de kisföldalatti, 69-es villanyos, 45 perc alatt megcsinálni azt, amit máskor 4 óra alatt szoktam. Na jó, nem mindent, de valahogy úgy, hogy azért ne legyen nagyon feltűnő az elnagyolás. A portás csak nézett, megkérdezte, hogy tán rakétát dugtak a hátsómba, hogy így fel vagyok turbózva? Csorgott a hátamon a víz. Megint 25-ös busz, aztán 96-os, közben éreztem, ahogy rádermed a bőrömre az izzadság. Ha most nem fázok meg, akkor soha.

Sikerült odaérnem a Diótörőre. Kedves, szórakoztató este volt, de az előadás inkább revü mint balett. Ez nem baj, ilyen is kell, az emberek igénylik a monumentális(?) előadásokat, a tüzijátékot, a villogó reflektorokat. (Ez utóbbit elhagytam volna. Nem hozzáad az előadáshoz, hanem elvesz belőle: ha a szemembe villan, pár másodpercig nem látok semmit. Engem idegesítenek ezek a forgó reflektorok meg villanók.) A zenével is finomabban kellett volna bánniuk, Csajkovszkij nem biztos hogy beleegyezett volna a meglehetősen durva húzásokba. Ráadásul az előadás előtt és a szünetben olyan rémes bevásárlóközponti nyálzene szólt, hogy az már tényleg méltatlan még ehhez a produkcióhoz is.

Na, de mondjak jót is:
a jégtáncosok ügyesek, szépek, nem hiába van közöttük junior európa bajnok és ifjúsági válogatott. A gyerekek különösen nagyon bájosak voltak, rettenetesen élvezték a jeget, a csillogó ruhákat, a pipiskedő mozdulatokat. Akinek lánya van, írassa be valamilyen táncos jellegű sportra vagy balettra, nagyon jót tesz nekik, a mozgásigényük mellett kiélhetik a cicomavágyukat is. A fiúkat meg azért kell beíratni, mert a bumfordi kiskölkök megtanulják táncoltatni és szórakoztatni a lányokat. Nem utolsó szempont :-)

Ha számít a véleményem, én jövő ilyenkorra a Tháliában látott, balettintézeti növendékek által bemutatott Diótörőt javasolnám. Az az előadás -ha élő zenével megy- kedvesebb és jobb, mint az operaházi.

Más:
mielőtt írni kezdtem, átfutottam a többi blogot és a netes újságokat; mindenhol tombol az évvégi összesítősdi. A helyzet az, hogy számomra az új év alig jelent valamit. A bulik valahogy már nem vonzanak, az éjfél határkő jellegét, a na-most-aztán-elkezdődik-valami, na-most-aztán-véget-ér-valami vagy pláne a na-holnaptól-mindent-másképp-csinálok érzés meg engem soha nem csapott meg.
Na jó, egyszer, egy szilveszteri bulin megismerkedtem egy fiúval aki számított, aki talán meghatározó is lett az életemben, de az is lehetet volna bármilyen buli, teljesen véletlen, hogy pont szilveszter éjjel volt.
Az én életemben volt már annyi fordulópont ami mások számára teljesen jellegtelen hétköznapokra esett, hogy képtelen vagyok bármilyen jelentőséget tulajdonítani akármilyen, önkényesen kiválasztott naptári napnak.
Úgyhogy nem tartok évértékelést.
Ahogy ezt az országot és benne az én tyúxaros kis életecskémet látom, január 1-én úgyis minden ott fog folytatódni, ahol december 31-én -még csak nem is abbamaradt, hanem- tartott.

Most viszont megyek, és begömbölyödök a paplan alá. Legalább nyolc órát akarok aludni. Holnap pótolnom kell azt a munkát amit ma nem csináltam meg, ráadásul korán reggel ki kéne menni a piacra, mert szilveszterre megyek anyuékhoz és kellene vinni valami komolyabb kaját. Ha máshogy nem, nyersanyag formában. Itt minden sokkal olcsóbb, mint náluk. Mi itt Pesten azt hissszük, hogy falun olcsóbb az élet, de ez nem igaz. Erről majd máskor írok, úgyis tartozom még a multkori utazási élményeimmel is.
Iszonyú álmos vagyok. Jóéjt :-)