:-) Szépjóestét!
iszonyú fáradt vagyok. Egész nap dolgoztam, utaztam, háromszor megáztam, jajj.

A Médeiaval az a baj, hogy engem már nagyon régóta foglalkoztat ez a dráma, több fordítását olvastam, operát hallottam, festményeket, szobrokat és táncelőadást láttam. 10 éves körül lehettem, amikor a tévében láttam Göncz Árpád Magyar Médeáját. (koravén kislány voltam, hamar fogékonnyá váltam az emberi bajokra, apám meg két műszakban dolgozott, így nézhettem -és érthettem- ilyesmit is a tévén) Talán ez a változat -Gönczé- áll a legközelebb ahhoz, amit én a kis agyacskámmal összeraktam ebből a történetből. Az én olvasatomban Médeia egy sarokba szorított állat. Ez -Göncz drámáját kivéve- nem jön ki egyetlen felfogásból sem, amivel én eddig találkoztam. Az irodalmiakból még csak-csak, de a zenei és a képzőművészeti feldolgozásokból egyáltalán nem. A zeneszerzők számára Médeia egy vérszomja gyilkos. Pont.
Ez a rendezés sem árnyal eléggé. Engem legalábbis nem győznek meg az artikulátlan ordibálások és jajgatások. Iason cinizmusa majdnem átjön, de csak majdnem. Médeia figurájából pedig valami hiányzik. Nem Fullajtár Andrea alakításával van a baj, hanem valamit nem hoztak ki belőle. Nem elég meggyötört, nem elég megalázott; csak simán egy dühöngő, bosszúálló őrült.

Szerintem -az én felfogásomban és az én élettapasztalatom alapján- Médeia nem a féltékenységbe őrült bele. Azt az asszonyt egy gondosan megtervezett koreográfia szerint a férje, Jászon hajszolta bele a gyerekgyilkosságba.

Nem rossz darab, de én nem így rendezném meg. Sőt, nem is így írnám meg. Tudom, hogy ennél szubjektivebb kifogást aztán tényleg nem lehet találni egy előadáson. Bocs a nagyképűségért. Euripidész mester most fordult egyet a sírjában, tőle külön ezer bocsánat.

Amúgy a fordítás első hallásra egész jó volt, az elején van benne néhány nagyon finom, nagyon árnyalt 'feminista' elszólás. (értsd; feminista = nőpárti, nőiesen gondolkodó, női szemszögből értékelő, egyfajta anti-macsó, de nem férfi-ellenes). Remek rendezői ötlet, hogy a kórust kvázi behelyettesíti valamiféle leskelődő szomszédasszonyokkal, akik kommentálják és véleményezik az eseményeket. A szentimentális terhes nő (ő az, aki leginkább megérti Médeiát) figurája például teljesen valódi.

Azt az újságírót viszont, aki képes volt megkérdezni a címszereplőtől, hogy "Nem találja perverz ötletnek, hogy akkor kell játszania a gyerekgyilkos Médeiát, amikor a gyereke még nincs egyéves?" arra ítélném, hogy örök életében kétfejű borjak születéséről kellessen tudósítania.