:-) Szépjóestét!

Hehe, a tegnapi kirohanás után máma kofa-ebédet rendeztem. A piacon kószáltam, zöldséget, gyümölcsöt, húsfélét, kutyakaját szívesebben vásárolok be ott. No, gondoltam, ha tegnap lementem kofába, akkor ma kiteljesítem a szerepet. Vettem egy lángost meg egy pohár forralt bort.
A forralt bor iszonyú pocsék volt, se bor, se fahéj, se semmilyen íze nem volt szerencsétlennek. A lángos, hát abból olajat lehetett volna fakasztani. Egy kis fokhagyma segített volna rajta, de azt meg nem lehetett, színházjegyem volt délutánra. Szóval, most egy darabig visszafogom magam a mások pocskondiázásával, mert ez a kofa-ebéd túl kemény büntetés volt egy kis szúrka-piszkáért.

Délután a Diótörőt néztük meg a Tháliában. A Balettintézet növendékei táncoltak, nagyon bájosan, kedvesen, szépen. 10 évestől 20-21 évesig, mindenkinek kiosztva a megfelelő szerep, tökéletesen kidolgozott produkció volt. A barátnőm -akinek karácsonyi ajándéknak vettm a jegyet- egészen meghatódott. Ő valamikor az egyik kínai babát táncolta.
Apropó; a 16 hópihéből 4 mandulaszemű ázsiai szépség volt.
Az operába is rengeteg kínai jár. Most elgondolkodtam azon, hogy ezek az emberek milyen gyorsan magukévá tudtak tenni egy tőlük teljesen idegen zenei világot. Nem hinném, hogy Kína összes képzőművészeti főiskoláján lenne összesen 4 magyar, vagy akárcsak 4 európai. Vagy mégis? Jó lenne ha így lenne. A hópihék (illetve hát később kínai rózsák) nagyon kecsesek és hajlékonyak voltak.

Egyetlen dolog nem tetszett; hiányzott a zenekar. Vagy legalább ne olyan laboratóriumi hangzású felvétel ment volna, és egy kicsit le kellett volna venni a magas hangokból. De ez apróság, ezzel együtt is nagyon élveztem az előadást.

A szünet az egy külön élmény. A nézőközönséget ilyenkor jobbára gyerekek alkotják, 3 évestől felfelé. Pisszenes nélkül, tágra nyílt szemmel ülnek, meg sem mozdulnak. Hanem majd a szünetben kezdenek táncolni. A kis ovisok meg alig iskolások pipiskednek, pörögnek, forognak, lebegtetik a karjukat és nyafognak az apjuknak, hogy emelje fel őket, de úgy, ahogy azt a táncos bácsi csinálta a táncos nénivel.
Szóval kellemes kis délután volt.

Most viszont nemszeretem dolog következik.
Este közvetíti a Bartók a Tannhausert a metropolitenből, gondoltam, amíg hallgatom, becsomagolom az ajándékokat. Kellemes program, szól a zene, én meg masnikat kötözgetek meg szalagcsokrokat csinosítok. Csakhát most kellett rájönnöm, hogy bár az ajándékok zöme már februárban megvolt, nincs itthon csomagoló celofán. Sőt, mécses sincs elég, márpedig mécsestartót nem lehet mécses nélkül odaadni. Úgyhogy tecckó. Remélem gyorsan megjárom.
És ha már ott vagyok, megveszem a pezsgőm és a kaviárom is. Nálam ugyanis a karácsonyt az különbözteti meg, hogy azalatt a pár nap alatt kaviárt reggelizem, pezsgővel (csak és kizárólag Hungária dry). Ez valahogy így alakult. Még szilveszterkor sem mindig iszom pezsgőt, de karácsonykor annyira élvezem, hogy nem kell reggel rohanni, van idő kenyeret pirítani, vajazgatni, citromszeletkével díszítgetni, a kehelyben felszálló buborékokat számolni.... szóval egyúttal beszerzem a reggelinek valókat.