:-)) Szépjóestét!
Sikerült bejutnom a Spinózába a Fiala-féle évértékelésre. Nem volt egy egyszerű akció, kicsit szégyelltem is magam hogy szinte becsempésztek, de a lényeg hogy ott lehettem. Hálás köszönet a meghívásért és a protekcióért. (A cég kárpótolva van, összefutottam az egyik barátnőmmel és jövő hétre már meg is vettük a két jegyet ugyanoda, csak más szereplőkkel. Műszakot kell ugyan cserélnem, de valahogy megoldom.)
Most ott volt Király Júlia, Andrassew Iván, Bakács Tibor, Vágó István, Bolgár György. Jó beszélgetés volt, ütközős, vitatkozós, bővérű, humoros.
Hanem azért a délutáni véleményem megváltozott: bizony, kell a szart szortírozni is és értékelni is. Csak így láthatjuk meg ugyanis, hogy milyen mélyen állunk benne.
Most nyakig. Éppenhogy nem a szánkig ér.
Iszonyú nagy bajba lavíroztuk mi magunkat itt az elmúlt pár év, vagy pár évtized, pár száz év alatt, nem is tudom mennyit mondjak. Hogy ezt a töméntelen kibeszéletlen sérelmet, mérgesedő konfliktust mi hogy fogjuk itt feldolgozni, arról dunsztom sincs.
Jókat nevettem pedig, de az est utóíze nagyon keserű. Illetve hát ez az év keserű. És még azt sem mondhatom hogy jövőre jobb lesz, mert a fejem rá merem tenni hogy csak rosszabb.

Más;
csak hogy jobb hangulattal fejeződjön be az este (mármint nektek, olvasóknak, mert én még most fogok hozzá a holnapi megbeszélésre készülni):
Tegnap elfelejetettem megírni, hogy az okmányirodából hazafelé jövet a közeli konyhastúdió kirakata előtt megtorpantam. Énrám rendszeresen rámkopognak tárgyak a kirakatokból, nem bámészkodok, valahogy ösztönösen megtorpanok ha valami engem érdeklő dolog van kitéve.
Most is, először nem is tudatosult bennem, csak éreztem, hogy olyat láttam a szemem sarkából amit még soha: ALMASÜTŐt. Olyan, mint egy nagyobb kerámia illatmécses, csak van hozzá egy gömbölyű fedő. A tetején levő mélyedésbe bele kell tenni egy szép nagy almát, rátenni a fedőt és meggyújtani alatta egy teamécsest.
Mondta mindezt az eladó. Én meg mondtam, hogy kizárt dolog, nem hiszem el, hogy megsül benne az alma. De ő kötötte az ebet a karóhoz, hogy de igen, megsül.
Még nem mondtam, hogy imádom a sült almát, ha szóba kerül, azonnal összefut a számban a nyál. A sült alma, a sült tök, a sült gesztenye olyan téli ételek amik nekem valahogy az otthon melegét, a biztonságot és a tökéletes ellazulást, a meghittséget jelentik.
Szóval, mondtam a boltosnak, hogy csomagoljon be egy ilyen kerámiaizét, kipróbálom.

És lőn!
Itt van mellettem a sötétkék kerámia mécsestartóféleség, cirka fél órája ég benne a mécses. Az alma már teljesen átpuhult, az alja kicsit karamelizálódott. Fantasztikus illatot áraszt.
Szemem szám tátva van, nem kell tepsizni, nem kell sütőt puceválni utána, csak alágyujtok egy mécsest és félóra múlva ehetem a finom, illatos sült almát.
Ha ismertek olyan idiótát -vagy netán Ti magatok is olyanok vagytok- mint én, akinek a boldogság csúcsát jelenti ha egy bögre teával bevackolhatja magát egy pasi hóna alá és gyertyaláng mellett vagy beszélget az élet dolgairól, vagy csak dorombol egy keveset, hát annak vegyetek ajándékba kerámia almasütőt.
Többcélú eszköz: a gyertyaláng pihenteti a fáradt szemet és intim hangulatot teremt, a sülő alma illata pedig alkalomtól függően vagy filozofikus, vagy parázna gondolatokat ébreszt.