Nyitnikék! Nyitnikék!
Szívnek és virágnak nyílni kék!
Nyitnikék! Nyitnikék!
Rügynek és tavasznak nyílni kék!

:-)) Ezt hallottam munkába menet. Megszólalt az év első nyitnikékje!!!!!!!
Mondom én, hogy január, február és itt a nyár! Naponta egy perccel hosszabbodnak a nappalok, már észre lehet venni hogy később sötétedik.

Nagyon elfáradtam. Szerencsére ez nem az az ólmos, mindjárt elájulok féle fáradtság, hanem a másik fajta, a jóleső. Az is mutatja, hogy nem betegesen kimerült vagyok, hogy felszívódtak a szemem alól a sötét karikák, már nem ijedek vissza a saját tükörképemtől.
Megvacsoráztam, narancsillat van a szobában, szól a rádió; csodaszép Othelló megy a Bartókon. Én most szépen lefekszem és mire a családon belüli erőszakra sor kerül, valószínűleg már aludni fogok.
Ilyenkor apukám mindig azt mondta, hogy mire a seneke leért az ágyra, a feje már aludt.
Jóéjt!

Ui.: Azért sajnálom szegény Desdemonát. Ez az Othelló olyan pattogósan énekel olaszul, mint egy kiképző őrmester.