Szépjóestét! :-))

Cudarul elfáradtam. Az irodában sem volt könnyű, a másodmunkahelyen meg kifejezetten szívattak és még ráadásul Jetphotographer + Déli Riporter páros úgy rámijesztett, hogy jön a hóesés, hogy ijedtemben meg sem álltm a tecckóig. Gyanítottam, hogy este 10 felé -amikor nekem van időm vásárolni- ott kapok útszóró sót. Útálom pedig a sózott járdákat, de közös képviselője vagyok a háznak, nem hagyhatom járda-só nélkül azt a sok öregasszonyt. Nem volt pedig kellemes bringán, csomagtartón hazahozni 20 kiló sót - meg, ha már ott jártam, pár doboz ananász- és szamócakonzervet. Akciós volt mind a kettő, az ananászt különösen szeretem. És a meggybefőttet, de azt én főzöm be. Ananász -a legnagyobb bánatomra- errefelé nem terem annyi, hogy befőzhetnék belőle. Kár.
Az előbb öregasszonyt mondtam, tudom nem túl udvariasan, de sajnos egyiket sem kedvelem túlságosan. Pörögnek abban a kihez-jár-férfi-kihez-nem-jár-férfi, ki-hány-bugyit-lógat-ki-a-szárítókötélre, ki-hányszor-pucol-egy-évben-ablakot ringlispílben, ami elől vagy 16-17 éve Pestre menekültem. Teljesen megdöbbentett (és kétségbe is ejtett), hogy itt is ugyanolyan pletykásak és szűkagyúak az öregasszonyok, mint vidéken. Sajnos nincs mit tenni, ez van, így kell őket elviselni és lehetőleg jó messzire elkerülni. De azt mégsem hagyhatom, hogy valamelyik összetörje magát a csúszós járdán, hát nem igaz?
Visszatérve a pesti emberekre, nem elég, hogy itt is ugyanúgy pletykálnak, de ráadásul itt még meg sem lehet kérni őket semmire. A házban rajtam meg az öregeken kívül mindenkinek van autója, de senki nem ért rá a hétvégén, hogy eljöjjön velem sóért (meg egy zsák gyorsbetonért, egy felfagyott járdaszakaszt kisimítani). Cígölhetem én, bringán.
Lehet, hogy emiatt meg pár éven belül visszamenekülök vidékre?