:-)) Szépjóestét!
Gyönyörű este volt! Tényleg csodaszép!
Nem indult pedig túl jól, jó félórát késtem. Mondjuk, nem veszítettem túl sokat, az első felvonásban Sieglinde (Temesi Mária), Siegmund (Bándi János) és Hunding (Valter Ferenc) van színen. Siegmund és Sieglinde ikertestvérek, Wotan főisten balkézről származó gyermekei. Gyermekkorukban rablóhordák ölik meg az anyjukat és elrabolják Sieglindét, akit Hunding megvásárol és feleségeként tart. Siegmundot az apja földi férfi képében harcossá neveli, majd magára hagyja és úgy intézi, hogy kóborlásai közben Sieglinde házába betérjen. Arra nyilván nem számított Wotan, hogy ezek ketten ketten egymásba szeretnek és bár rájönnek, hogy testvérek, de mégis megszöknek a gonosz és bosszúszomjas Hunding elől.
I. felvonás vége.
Már mondtam, hogy Bándi nem tartozik a kedvenceim közé, az ő hanganyaga teljesen alkalmatlan Wagner szerepekhez. Vagy csak nagyon erőlködik, nagyon kapaszkodik, nagyon ki akar tartani, de a hangja ehhez kevés és legfőképpen nagyon erőltetett. Temesi Mária évek óta énekli Sieglindét, szépen, precizen, mást már el sem tudnék képzelni ebben a szerepben. Hundingot hagyjuk.
Szóval, nem sokat veszítettem, hogy az I felvonást félig elkéstem.
Hanem a II. felvonás!!
Hát az valami gyönyörűség volt!
Szvétek László már tavaly is énekelte Wotant, kicsit megszeppenve, mint a kitünő tanuló, aki pontosan, hibátlanul felmondja a leckét. Szép hangja van, hallottam már őt Hundingot és Hagent is énekelni, de Hunding epizódszerep, Hagen pedig bár pompás szerep, de közel sem olyan bonyolult mint Wotané. Wotan két wagneri (értsd maratoni, másfél órás) felvonáson keresztül szinpadon van, a szerep nem csak hanggyilkos és kíméletlen, de drámai is, egy meghasonlott istent nem könnyű életre kelteni.
Hanem, ez a fiatalember, ez felnőtt a szerephez. Egy év alatt érett, tökéletes Wotanná vált. A III. felvonásra picit elfáradt a hangja, de annyira profi, hogy tudott korrigálni, visszafogott a hangjából annyit, hogy végig kitartson. Fantasztikus tehetség, szerintem jó pár évre megvan a tökéletes Wotanunk. Hacsak meg nem jelenik még egy ilyen istenáldotta tehetség akinek a technikát nem a hangképzés miatt kell elsajátítani, hanem hogy a segítségével minél többféle érzelmet tudjon visszaadni. Akkor majd felváltva éneklik Wotant, na bumm. Mondom, el vagyok bűvölve.
A II. felvonás Wotan és Brünnhilde (Lukin Márta) duettjével kezdődik, az isten arra utasítja a lányát, hogy a közelgő párviadalban Siegmundot segítse győzelemre. Lukin Mártának sajnos nem nagyon megy a harcias Brünnhilde megformálása, ebben a jelenetben nem nagyon jeleskedett, később, a líraibb, a drámaibb részeknél már ő is szépen énekelt.
Az ő kettősük után jött az est fénypontja. Még most is megborzongok, komolyan, ezt a jelenetet még így nem hallottam, pedig vagy 8 éve minden évben megnézem a Ringet, rádióban is meghallgatom ha tehetem. Megjelenik ugyanis Fricka (Pánczél Éva) és azt követeli Wotantól, hogy büntesse meg a házasságtörőket, álljon bosszút a házi tűzhelyet megyalázókon. Na kérem, ezek ketten olyan duettet énekeltek, de olyat! Csodálatos volt! Eddig jobbára úgy nézett ki, hogy a hisztérika Fricka papucs alá gyűri Wotant.
De nem most!
Pánczél Éva Frickája egy női méltóságában sértett istennőt mutatott, aki megtorolja az elszenvedett sérelmeket (szó se róla, Wotannak bőven van a számláján, elég kicsapongó pasas őkelme). Wotan is egy igazi isten volt, büszke, hajlíthatatlan, akit nem női akarat gyűr le, hanem a tények és a felsejlő végzet. Olyan összecsapás volt kettejük között, szikrázott a levegő. Szerintem ez a duett volt a darab csúcspontja.
Később visszatért még Brünnhilde is és döbbenten tapasztalta, hogy apja megváltoztatta eredeti szándékát és a gonosz férjet, Hundingot karja kihozni győztesként. Wotan elmeséli lányának a végzetes gyűrű történetét és a nibelung átkát, ami elhozza majd az istenek alkonyát, a megsemmisülést. Wotan itt is remekelt, dühöngött, megtört, parancsolt, szenzációs volt.
Brünnhilde felkereste az erdőben bolyongó párt és elmondta Siegmundnak, hogy ma meg kell halnia, mert apja levette róla a kezét, még a kard, a híres Notung sem tudja megvédeni. Siegmund meg, akit az apja szándékosan nyakasnak és lázadónak nevelt, közölte vele, hogy fütyül az egészre, neki itt dolga van, Sieglindére kell vigyáznia, a walkür azt csinál amit akar, ha meg kell halnia, hát akkor inkáb nyelje el a semmi, de nem megy Walhallába. Brünnhildét meghatja ez a ragaszkodás és az apja utasítása ellenére a csatában mégis Siegmundot védi. Megjelenik azonban Wotan, eltöri a híres kardot és így Hunding megöli Siegfiedet. Brünnhilde összekapja az ájult Sieglindét meg a törött kardot és megszökteti őket. Wotan pöcköl egyet Hundingon aki azonnal meghal, majd őrjöngve üldözőbe veszi az engedetlen valkürt.
II. felvonás vége.
A III. felvonás kezdetén a valkürök gyülekeznek arra a bizonyos híresen harcias zenére, hozzák a csatában elesett hősöket, akiknek Walhallában a helyük. (tavaly láttam egy közvetítést Bayreuthból, ott a valkürök hullákat rendezgettek, elég lidérces látvány volt). Brünnhilde érkezik utoljára, cipeli magával a se élő, se holt Sieglindét. Könyörög a testvéreinek hogy védjék meg Wotan haragjától, de a lányok sem bolondok, tudják, hogy ez lehetetlen. Itt van egy szép duett, Sieglinde kéri Brünnhildét hogy inkább ölje meg, nincs már értelme az életének. Ekkor mondja meg neki Brünnhilde, hogy "egy Waelsungot rejt öled", a meggyötört asszony új erőre kap, már élni akar. Ő elmenekül, Brünnhilde pedig marad, hogy átadja magát apja büntetésének, az addig sem üldözi a másikat, aki a szíve alatt hordja Siegfriedet, a következő rész hősét. Wotan azzal akarja büntetni az engedetlen valkürt, hogy kitagadja az istenek közül és arra kárhoztatja, hogy egy földi férfié legyen. Ennél nagyobb szégyen valkürt nem érhet, Brünnhilde összeomlik. Később mégis kérlelni kezdi apját, hogy legalább azt engedje meg, hogy gyáva férfi ne férhessen hozzá. Wotan meglágyul, enged a könyörgésnek. Álmot bocsát Brünnhildére és a sziklát lángba borítja, hogy csak a legbátrabb, "ki a félelmet nem ismeri" juthasson el a lányig.
Ez az utolsó kettős ez olyan gyönyörű, mindig is a kedvenc részletem volt. Még egy kicsit meg is szoktam siratni.
Itt az utolsó jelenet:

És itt az est sztárja, akiről a maszk alatt nem is látszik, hogy nem csak gyönyörűen énekel és mindenféle érzelmet ki tud hozni a hangjából, de még jóképű is:

Köszönöm neki ezt az estét!