A nap történetéhez hozzátartozik még, hogy mivel nagyon kellett sietnem, változtattam a bringázási technikámon: felkapcsoltam hármasba és nem talppárnával, hanem sarokkal hajtottam a bringát. Az átlag 35 perces időmet sikerült 28-ra lefaragnom. Mondjuk, meg is fizetem az árát: a tegnapi szembeszélben taposással együtt olyan izomlázam van kialakulóban, hogy holnap a járásom cirka olyan lesz, mint Haumann Péteré volt az Őrült nők ketrecében, amikor a lóról szállt cowboy féfias járását akarta utánozni. És mivel a másfajta pedálozás másféle testtartást is igényel ami másfajta súlyelosztást okoz, sikerült beszereznem két olyan piros foltot, ami az ivarérett páviánokat is dísziti. Páviánszemmel elég szekszisen nézhetek ki, de így végigülni három (na jó, két és fél) felvonást, khm, khm, mit is ne mondjak? Szerencsére a mai előadás olyan szép volt, hogy minden bajom feledtette, de a holnapi napomról ezt már nem állítanám. Még szerencse, hogy van az irodában egy térdeplőszékem.