:-)) Szépjóestét!
Megnéztem a Millió dolláros bébit.
Nem is volt olyan rossz, na, megmondom az őszintét, a film jobb mint vártam. Szerelmi szál hálistennek nincs benne, túlzott erőszak se, vér is csak pár csepp, annyi csak, amennyi nélkülözhetetlen a történet meg- és átéléséhez, de ezeken kívül minden benne van, ami egy szép, szívbe markoló filmhez kell. Vannak benne hosszú hallgatások és rövid félmondatok, amik egy életre megpecsételik két ember barátságát. Van benne gondosan homályban tartott konfliktus, ami megakadályozza a főszereplőt abban, hogy teljes szépségében megmutathassa az emberiségnek azt a csodálatos jó szívét. Sőt, az alkotók még tanultak is a művészfilmekből, mert van benne jó sok narráció is. Van még a filmben nagy adag megtörhetetlen akarat, küzdeni tudás. Van benne amerikai álom és csomó szomorúság, mert ugye nem minden álom teljesülhet. Vagy ha igen, nem pont úgy, mint ahogy álmodtuk. Van még benne öreg ember, akinek az álma ugyan félbemaradt, de akinek a régi énéből még egyszer feltámad annyi, amennyi megvédi a gyengét. Még humor is van benne, meg bölcs megértés a minden közösségben meglévő, kabalaként működő "falubolondja" iránt. Szóval csomó jó dolog van a filmben, csak azért, hogy a végén kicsúcsosodjon a történet és az olvadt szívű macsó, miután legyőzte önmagát és megtette azt, ami szerinte -és a néző szerint is- az egyedül helyes cselekedet volt, magányosan, gyönyörű ellenfényben kisétáljon az éjszakába és soha többé ne kerüljön elő. Ebben is fejlődés mutatkozik, mert eddig jobbára a lenyugvó napba sétáltak bele a magányos hősök.
Szóval, ha valaki akar egy szép filmet látni aminek eutanázia a vége, nézze meg a Millió dolláros bébit. Inkább most ezt, mint később a Kétmillió dolláros bébit, vagy a Hárommillió dollárosat, vagy ugyanezt a történetet autóversenyzőre, sebészorvosra, súlyemelőre, operaénekesre, focistára vagy pilótára adaptálva.
A film egyébként profi munka, jók a képek, jók a szinészek, van ritmusa, a történet pereg, az alkotók nem engedik leülni.
Csak mintha már láttam volna valahol, legalábbis részleteket belőle, nem is pont ezekkel a színészekkel, de minden olyan ismerős benne.
(Még rejtély is van a filmben: honnan szedtek ezek fekete bőrű, NDK-s bokszolónőt?? Aki ezt megfejti, eljöhet velem moziba, sőt, még a filmet is ő választhatja ki.)
Megnéztem a Millió dolláros bébit.
Nem is volt olyan rossz, na, megmondom az őszintét, a film jobb mint vártam. Szerelmi szál hálistennek nincs benne, túlzott erőszak se, vér is csak pár csepp, annyi csak, amennyi nélkülözhetetlen a történet meg- és átéléséhez, de ezeken kívül minden benne van, ami egy szép, szívbe markoló filmhez kell. Vannak benne hosszú hallgatások és rövid félmondatok, amik egy életre megpecsételik két ember barátságát. Van benne gondosan homályban tartott konfliktus, ami megakadályozza a főszereplőt abban, hogy teljes szépségében megmutathassa az emberiségnek azt a csodálatos jó szívét. Sőt, az alkotók még tanultak is a művészfilmekből, mert van benne jó sok narráció is. Van még a filmben nagy adag megtörhetetlen akarat, küzdeni tudás. Van benne amerikai álom és csomó szomorúság, mert ugye nem minden álom teljesülhet. Vagy ha igen, nem pont úgy, mint ahogy álmodtuk. Van még benne öreg ember, akinek az álma ugyan félbemaradt, de akinek a régi énéből még egyszer feltámad annyi, amennyi megvédi a gyengét. Még humor is van benne, meg bölcs megértés a minden közösségben meglévő, kabalaként működő "falubolondja" iránt. Szóval csomó jó dolog van a filmben, csak azért, hogy a végén kicsúcsosodjon a történet és az olvadt szívű macsó, miután legyőzte önmagát és megtette azt, ami szerinte -és a néző szerint is- az egyedül helyes cselekedet volt, magányosan, gyönyörű ellenfényben kisétáljon az éjszakába és soha többé ne kerüljön elő. Ebben is fejlődés mutatkozik, mert eddig jobbára a lenyugvó napba sétáltak bele a magányos hősök.
Szóval, ha valaki akar egy szép filmet látni aminek eutanázia a vége, nézze meg a Millió dolláros bébit. Inkább most ezt, mint később a Kétmillió dolláros bébit, vagy a Hárommillió dollárosat, vagy ugyanezt a történetet autóversenyzőre, sebészorvosra, súlyemelőre, operaénekesre, focistára vagy pilótára adaptálva.
A film egyébként profi munka, jók a képek, jók a szinészek, van ritmusa, a történet pereg, az alkotók nem engedik leülni.
Csak mintha már láttam volna valahol, legalábbis részleteket belőle, nem is pont ezekkel a színészekkel, de minden olyan ismerős benne.
(Még rejtély is van a filmben: honnan szedtek ezek fekete bőrű, NDK-s bokszolónőt?? Aki ezt megfejti, eljöhet velem moziba, sőt, még a filmet is ő választhatja ki.)
0 Comments:
Megjegyzés küldése
<< Home