:-) Szépjóestét!
Vagy szépjóreggelt??
A csuda tudja.
Kicsit lazítottam, a Mennyei királyság nem igényel túlzott szellemi erőfeszítést a nézőtől.
Nagyívű történelmi dráma, rávilágit a keresztes hadjáratok értelmetlenségére és megmutatja, hogy minden tiszta búza közé keveredik ocsu és pár gazember tönkre tudja tenni a világot, a jók legfeljebb egy kis csücskét menthetik meg a maguk és mások boldogulására. Kicsit -de tényleg nagyon kicsit- odapörköl az egyház orra alá is. Moziból kijövet pár percig mintha megértenénk azt is, hogy miért nem lesz soha béke az Olajfák hegyén.
Nincs is a filmmel semmi baj, nagyon látványos csatajelenetek vannak benne, nagy összecsapások a jók és a gonoszak között, szerelem is van benne meg minden.
Mondjuk, ezt a szerelmi szálat tán jobb lett volna kihagyni, engem kifejezetten zavart, nagyon erőltetetten taszították egymás karjába azt a két embert. Annak a pasinak meg, aki nekem olyat mond, hogy "Mondj le a koronádról! (hatászsünet) Vagy mondj le rólam!" a pöcsét vágnám le, pláne ha királynő lennék és pláne ha szemmel láthatóan csak egy kis unaloműző etyepetyére keresném fel a jóképű lovagot. De persze ez a nő lemond a koronáról és ezt a döntését még az sem menti, hogy úgyis leverték volna a fejéről.
Szóval a szerelem miatt nem érdemes megnézni a filmet, az nagyon erőltetett.
A dráma, a jó és a rossz harca is elég egyszerű és könnyen követhető: a jólelkűek jóképűek, legfeljebb egy-két sebhely és/vagy nevetőránc teszi őket még férfiasabbá, a gonoszak meg potrohosak, vörös hajúak -de legalábbis loncsosak- és mindneképpen csorba fogúak valamint tébolyult és/vagy irigy pillantással méregetik a másikat. Ja, még a szájukat is pengeélesre szorítják össze. Mondujk, ez utóbbit a jó főhős is csinálja, csak máshogy, mert ő olyankor mindig a távolba néz és közben érzelmes zene szól.
A csatajelenetek jók, bár annak, aki már látta az Egri csillagokat a középkori haditechnikáról nem sok újat mond a film. Az alkotók a lassítások keverésével, az élesebb és az elmosódott képek váltakoztatásával akarnak valamiféle feszültséget teremteni, de kár nekik erőlködni mert a kaszkadőrök kiválóak és minden lóról leesés, minden nyakba lőtt nyilvessző hiteles és jól fényképezett. A tömegjeleneteken néha látszik hogy digitálisan is felduzzasztották a statisztériát, a hó időnként felfelé esik, a berobbantott fal kifelé dől, de nem illuzióromboló, ebből a szempontból jó a film.


Hanem, azért mégiscsak roppant érdekes dolog ez a színészi játék.
Mert ha csak az egyik legutóbb látott filmet veszem, a 36-ot Depardievel:
Bejön a színre egy öregedő pasi és ránéz egy nyakig begombolkozott nőre. A féri ráncos is, kopaszodik is, sőt, pocakosodik is, az orra egy formátlan krumpli, a szemén látszik hogy az egész életét elrontotta, sőt, másokét is. De ahogy a nőre néz, hát attól nekem hangyák kezdenek mászkálni a térdhajlatomban és elátkozom magam amiért nem mentem szinésznőnek. Szinésznőnek kéne lennem, mert akkor legalább az életben egyszer így nézne rám egy férfi. Sőt, egy Férfi.
Aztán itt a másik film, gyönyörűséges ifjú főhős, hibátlan profil, kidolgozott test. Jön a nő, kibontott hajjal, lecsúszott a válláról az ing. Egymásra néznek, a nő elfújja a gyertyát és erről nekem egyből az eszembe jut, hogy elzártam-e a tűzhelyet, mert indulás előtt még csináltam egy teát.


Más:
egy kis ajánlott irodalom a tűsarok.org-ról. Nem csak feministáknak. Ha lenne erőm, kikeresném azt a kirohanásomat, amiben elküldtem a fenébe mindenkit, aki könyvet vagy újságcikket ír arról, hogy hogyan lehetnék tökéletes, karriert építő, ellenállhatatlanul szekszis, kisportolt testű, multiorgazmusos nő, aki ráadásul még három tökéletes gyermeket nevel, jól szervezett háztartása van és még idegbajt sem kap közben.
De nem keresem ki, megyek aludni. :-))