Nnno, hát ezzel is megvónék :-(
Van az úgy, hogy az UV még rosszabbul sikerül, mint az eredeti. Egy hangyapaszulynyival sem értem jobban az anyagot, csak most a butaságom és a kimerültségem még egy iskola felújítással -és az azzal együtt járó tömény festékszaggal és másfél órás folyamatos fúrással és kopácsolással- lett súlyosbítva.
Mindegy, leadtam a vizsgalapot és ugyanazzal a mozdulattal felmarkoltam egy UV-csekket. Nem én voltam az egyetlen, csak az a baj, hogy ezt már legközelebb csak szeptemberben tudom ....
hagyjuk.
A fejem annyira fáj, hogy majd szét hasad; rosszul tűröm a festékszagot. Ráadásul maradnom kéne Delphit gyakorolni szerdára.
Szép kilátások :-(


Rettenetes, hogy mennyire nem vagyok a magolásra beállítva. Tanulnom persze egész életemben kellett, de azok valahogy adódtak maguktól. Eleinte, még az ántivilágban volt egy elképzelésem arról, hogy én majd valamit elérek a ruhaiparban.
Mire elértem volna a célom, mire "nevem" lett, addigra tönkrement a magyar textilipar. Egy darabig persze még próbálkoztam GMK-kban (emlékszik még erre a vállalkozási formára valaki???), bedolgozás, emlékszem, hegyekben álltak a pufidzsekik az albérletben. Harminc dzseki -alkatrészekben- tökéletesen meg tud tölteni egy szoba - konyhás lakást, anyira, hgoy ott még leülni sem lehet, nincs egy négyzetcentiméternyi üres hely.
Mindegy, ezt is meg lehet útálni.
A kilencvenes évek elején megtanultam sört csapolni, 20 koktélospoharat egy tálcán kivinni, szőnyegből vörösbor foltját kitisztítani, linóleum padlóra csúszásmentesítőt felkenni, hamutálcát úgy kicserélni, hogy a vendég pofája ne legyen tele hamuval, WC-t pucolni, megtanultam elviselni azt is, ha a főnök csöcsörészős kedvében volt. Kétség nem fér hozzá, ezt is nagyon meg lehet útálni.
Jó, akkor tanuljak egy keveset az irodáról, tanuljak szövegszerkeszteni, tanuljak meg angolul, tanuljak üzletkötést, tanuljak marketinget és ha már úgyis benne vagyok, akkor tanuljak piackutatást és pszichológiát is - úgy teljes. Ha már tudok angolul, fordítsak (és persze tanuljak) a vegyiparról, a lemezmegmunkálásról, a vámügyintézésről és a rosseb tudja miről még.
Mindezekről életemben nem kellett papírt bemutatnom.

Ha munkát kerestem, ideadtak egy ruhát, varrjam meg.
Később ideadtak egy levelet, fordítsam le.
Olyan is volt, hogy beültettek egy asztal mögé, tárgyaljam le.

Én meg megvarrtam, lefordítottam, letárgyaltam - soha nem voltam két hétnél tovább munka nélkül.

Most meg itt ülök és nem tudok levizsgázni egy nyomorult tantárgyból - pedig életemben most először fontos lenne, hogy papírt kapjak arról, amit tudok.

Nno, hát önsajnálatból bőven elég ennyi.
Csak tudnám, hogy a francba múlassam el a fejfájásom, hogy legalább holnaputánra valamennyire jobb formában legyek?