:-)) Szépjóestét!
Tegnap reggel elutaztunk Pozsonyba, tapasztalatcserére. Munkaügy, de hálistennek nem kellett magunkat agyondolgozni, volt két délutánunk és egy teljes esténk szétnézni. Kellemes város, a teljes belváros sétálónegyednek van meghagyva. Kedves, szűk utcácskák, szépen felújított házakkal, műemlékkel, tiri-tarkára festett műanyagtehenekkel és amerre lépünk, a járdákra kitelepült kocsmákkal és kávézókkal. Amit nagyon jó volt látni, hogy ezeket a helyeket nem a turisták töltik meg (mint a mi Váci utcánkat), hanem a helyiek. Mi is egy ilyen járdára épített kocsmában kötöttünk ki némi beherovka és sör magunkba döntése céljából. A beherovkát én pusztítottam, sajna nem szeretem a sört. Jól esett (volna) rá egy knédli - ha jó lett volna. A knédli finom volt, a lávakövön sütött husi is omlós, vajpuha, hanem olyan vadsavanyú káposztára ültették őket, ami minden ízt elnyomott - életemben nem ettem még ilyen durván savanyú párolt káposztát. A kedvünket mondjuk nem tudta elrontani, röhögtünk nagyokat, kicsit tán be is csíptünk. Nagyon biztos nem, mert ma reggel tiszta fejjel tudtam dolgozni és ma este a barátnőm összecsapta a két kezét, hogy milyen jól nézek ki, milyen pihent az arcom - ezt aligha mondta volna, ha másnapos vagyok - ami még életemben nem voltam.
Szép város Pozsony, nagyokat csavarogtunk, megnéztük a várat, megcsodáltuk a jópofa műanyagtehenekeet,
és az óvárosba rengeteg humort csempésző szobrokat. Van egy lesi-fényképész szobor aki a sarok mögül, óriási teleobjektívvel fotóz valamit. Az én kedvencem a csatornából előbújó "Man at work" című alkotás, imádtam azt a parázna vigyort az arcán, pont mintha a nők szoknyája alá kukucskálna be.
Nagyon tetszik, hogy egy komoly, több évszázados óvárosba is be mernek csempészni ilyen nagyon modern, nagyon humoros dolgokat; az emberek megállnak, fényképezkednek, tapogatják a szobrokat.
A legnagyobb élményem a várhoz kötődik: éppen valami kulturális fesztivál zajlik a városban, a várudvarban egy szimfonikus zenakar próbált. Életemben nem voltam még nagyzenekari próbán - és életemben nem láttam még szimfonikus zenakart farmerben, bermudában és sortban. Tényleg komolyan meglepődtem, én azt hittem, hogy a karmesterek és a zenészek frakkban születnek, frakkban élik az életüket, más ruhájuk tán nincs is - sőt, fenekük sincs, minek az, úgyis takarja a frakk szárnya. Háát, ehhez képest ... khm, khm, ennek a karmesternek roppant okos szabású, kellemesen gömbölyded feneke volt ... khm, khm. Bachot játszottak, előbb csak a főbb motivumokat, a karmester magyarázta hogy mit akar, lekopogta a zenészeket, újrajátszották, nagyon érdekes volt, szinte részese lehettem a muzsika megszületésének. Aztán szerencsére lejátszották az egész darabot egyben, mi leültünk a lépcsőre és úgy hallgattuk - el is feledkeztem arról, hogy ez nem koncert, a végén tapsolni kezdtem. Nagyon szép előadás volt, farmerben, klottgatyában még sokkal jobban tetszett, mintha estélyi ruhában lettek volna, olyan volt, mintha csak összefutottunk volna, és ha már ott vagyok, hát játszanak nekem valamit..... köszönet érte.
Kicsit nagyon HüPi vagyok.
Mit vettem szuvenirnek, na mit??
Hát egy cserép törpe gránátalmát - 150 korona volt, itthon 3-4 ezer ft, igaz, az nagyobb, majdnem fél méteres fácska, az enyém csak alig 15 centis - de majd megnő :-))) Nagyon szép virág ám a gránátalma, igaz, itt nem elég hosszú a nyár, beérni nem tudnak a gyümölcsök.
A többit majd holnap - olyan jólesően álmos vagyok.
Tegnap reggel elutaztunk Pozsonyba, tapasztalatcserére. Munkaügy, de hálistennek nem kellett magunkat agyondolgozni, volt két délutánunk és egy teljes esténk szétnézni. Kellemes város, a teljes belváros sétálónegyednek van meghagyva. Kedves, szűk utcácskák, szépen felújított házakkal, műemlékkel, tiri-tarkára festett műanyagtehenekkel és amerre lépünk, a járdákra kitelepült kocsmákkal és kávézókkal. Amit nagyon jó volt látni, hogy ezeket a helyeket nem a turisták töltik meg (mint a mi Váci utcánkat), hanem a helyiek. Mi is egy ilyen járdára épített kocsmában kötöttünk ki némi beherovka és sör magunkba döntése céljából. A beherovkát én pusztítottam, sajna nem szeretem a sört. Jól esett (volna) rá egy knédli - ha jó lett volna. A knédli finom volt, a lávakövön sütött husi is omlós, vajpuha, hanem olyan vadsavanyú káposztára ültették őket, ami minden ízt elnyomott - életemben nem ettem még ilyen durván savanyú párolt káposztát. A kedvünket mondjuk nem tudta elrontani, röhögtünk nagyokat, kicsit tán be is csíptünk. Nagyon biztos nem, mert ma reggel tiszta fejjel tudtam dolgozni és ma este a barátnőm összecsapta a két kezét, hogy milyen jól nézek ki, milyen pihent az arcom - ezt aligha mondta volna, ha másnapos vagyok - ami még életemben nem voltam.
Szép város Pozsony, nagyokat csavarogtunk, megnéztük a várat, megcsodáltuk a jópofa műanyagtehenekeet,
és az óvárosba rengeteg humort csempésző szobrokat. Van egy lesi-fényképész szobor aki a sarok mögül, óriási teleobjektívvel fotóz valamit. Az én kedvencem a csatornából előbújó "Man at work" című alkotás, imádtam azt a parázna vigyort az arcán, pont mintha a nők szoknyája alá kukucskálna be.
Nagyon tetszik, hogy egy komoly, több évszázados óvárosba is be mernek csempészni ilyen nagyon modern, nagyon humoros dolgokat; az emberek megállnak, fényképezkednek, tapogatják a szobrokat.
A legnagyobb élményem a várhoz kötődik: éppen valami kulturális fesztivál zajlik a városban, a várudvarban egy szimfonikus zenakar próbált. Életemben nem voltam még nagyzenekari próbán - és életemben nem láttam még szimfonikus zenakart farmerben, bermudában és sortban. Tényleg komolyan meglepődtem, én azt hittem, hogy a karmesterek és a zenészek frakkban születnek, frakkban élik az életüket, más ruhájuk tán nincs is - sőt, fenekük sincs, minek az, úgyis takarja a frakk szárnya. Háát, ehhez képest ... khm, khm, ennek a karmesternek roppant okos szabású, kellemesen gömbölyded feneke volt ... khm, khm. Bachot játszottak, előbb csak a főbb motivumokat, a karmester magyarázta hogy mit akar, lekopogta a zenészeket, újrajátszották, nagyon érdekes volt, szinte részese lehettem a muzsika megszületésének. Aztán szerencsére lejátszották az egész darabot egyben, mi leültünk a lépcsőre és úgy hallgattuk - el is feledkeztem arról, hogy ez nem koncert, a végén tapsolni kezdtem. Nagyon szép előadás volt, farmerben, klottgatyában még sokkal jobban tetszett, mintha estélyi ruhában lettek volna, olyan volt, mintha csak összefutottunk volna, és ha már ott vagyok, hát játszanak nekem valamit..... köszönet érte.
Kicsit nagyon HüPi vagyok.
Mit vettem szuvenirnek, na mit??
Hát egy cserép törpe gránátalmát - 150 korona volt, itthon 3-4 ezer ft, igaz, az nagyobb, majdnem fél méteres fácska, az enyém csak alig 15 centis - de majd megnő :-))) Nagyon szép virág ám a gránátalma, igaz, itt nem elég hosszú a nyár, beérni nem tudnak a gyümölcsök.
A többit majd holnap - olyan jólesően álmos vagyok.
0 Comments:
Megjegyzés küldése
<< Home