:-) Szépjóreggelt!
Még jó is, hogy ez a szerdai dolog közbejött; nem vettem észre, pontosabban nem hittem el, hogy ennyire kivagyok. Tényleg, úgy érzem magam -és úgy is nézek ki- mint az őszi légy. Csak kóválygok, a lábam alig birom felemelni, úgy csoszogok mint valami vénasszony. Még a vállam is beroskadt, a szemem alá meg mély, lilás fekete karikák nőttek.
Szerintem ez a feleslegesen kivett szabadnap (feleslegesen, hisz holnap már nem tudok vizsgázni, nincs hely, így tanulni sem érdemes) pont arra való, hogy én most visszabujjak az ágyba és gömbölyödjek egyet. Még napozni sem merek kimenni, a nap is kiszívja az energiáimat.

Tegnap este panaszkodtam a barátnőmnek (pont annak, aki Pozsony után úgy megdícsérte a pihent arcom) arról, hogy milyen fáradtnak érzem magam. Kicsit krákogott, aztán megkérdezte, hogy hány éves is vagyok én mindehhez. Mármint két munkahelyhez, vizsgákhoz, első diplomához, matekszigorlathoz, ehhez az örökös időhiányhoz és beszorítottsághoz.
Hát igen, van a csajnak némi igazsága, mindezeket nem 41 évesen kéne csinálni.
Illetve, ennyi idősen már nem ilyesmit kéne csinálni.
Úgyhogy vagy későn érő típus vagyok, vagy csak nem volt eddig szerencsém, vagy rettenetesen elcsesztem az életem.
majd ha felébredtem, végiggondolom.
Amit az elmúlt 20 évben rontottam el, azt úgysem lehet egy délelőtt megreparálni. Már alszom is......