:-)) Szépjóestét!
A Trisztán és Izoldának hála úgy elröppent a másodmunkaidőm hogy szinte észre sem vettem és már hipp-hopp, köd előttem, köd utánam, kész is lettem és indulhattam haza.
Jó kis hét lesz ez, holnap Lohengrin, de lesz a héten A Bolygó Hollandi is, amit még nem hallottam egyben. Az első felvonások első feléről az irodai munkaidő és a metró miatt lemaradok, de utána már a bringán és a másodmunkahelyen simán tudom hallgatni.
A mai közvetítésben -már nem először- nagyon megfogott ahogy Wagner a fúvósokat használja; szinte lehet látni a hajót nyaldosó hullámok habját, vagy a szemekben fellobbanó féltékenységet. Mintha nem is csak hallanánk a zenét, hanem lenne bennünk egy nyolcadik érzék, valami szellemi tapogató- vagy szaglószerv ami érzékelhetővé teszi a muzsikát.
Szép volt. Majd egyszer, ha nagy leszek, elmegyek egy ilyen operafesztiválra és egy hétig mást sem csinálok, mint egyik előadásról a másikra megyek.
Jut eszembe, operafesztivál: Hegyi Árpád Jutocsa rendező lesz a Magyar Állami Operaház főigazgatója. Közvetlen munkatársai: Müller Péter Sziámi stratégiai igazgató és Kesselyák Gergely művészeti igazgató. (MHO)
No kérem, én már annak idején is mondtam egyszer, hogy jó választás volt Bozóki Andrást megtenni kultuszminiszternek! Hegyi és Müller találta ki a miskolci Bartók+ operafesztivált. Ha valaki Miskolcon el tud indítani és életben tud tartani egy ilyen rendezvénysorozatot, hát az nagy valószínűséggel az Operaházat (és az Erkel Színházat) is gatyába tudja rázni, művészileg és anyagilag egyaránt. Nagyon-nagyon szurkolok nekik.
Más:
pár szót fűznék csak Orbán "a magyar baloldal rárontott saját nemzetére" című beszédéhez. Sok szót nem érdemel, inkább csak a kedélyeket nyugtatgatnám: Orbán semmi rosszat nem akart ezzel mondani. Arról van szó, hogy már régen rájött, hogy a jelenlegi szavazóbázisa kevés lesz a nyeréshez, ezért újabb szavazókat akar szerezni. És mivel eddig rettenetesen bőszen antikommunista volt, hát most kénytelen úgy visszavonulni, hogy közben mégse vonuljon vissza: miközben megszerezi a szocikból és a szadeszból kiábrándult szavazókat, aközben a mostani szavazóbázisa ne ábránduljon ki belőle és ne kezdjen méginkább jobb felé kacsintgatni. A feladat kettős: nem elég a potenciálisan áttéríthető szavazókat meggyőzni arról, hogy ő igenis nem eszik kommunistát, hanem a saját, régebbi híveivel is el kell fogadtatnia, hogy a megtért kommunista nem kommunista hanem jó honpolgár.
Ehhez a kis lélektani manőverhez kell neki a politikai palettából minél szélesebb sávot megszerezni és minél inkább szélsőbalra szorítani a középre játszó kormánypártokat.
Ezért kellett neki Szűrös, Kudlik, Pozsgay is - ők mind példát mutathatnak arra, hogy a tékozló komcsi megtérhet az nemzetet jelentő fidesz kebelére és bűnbocsánatot nyerhet.
igen nagyon tutyi-mutyinak kell a szadesznak és a szociknak lenni, ha ez ellen az átlátszó trükk ellen nem tudnak kitalálni valamit.
Sima testcsel, szerintem ha kicsit törnék a fejüket, Orbánt a saját lendületét kihasználva tudnák pofára ejteni.
Mégmás:
még mindig nem bírtam lenyelni, hogy Anyámék se szó, se beszéd megvették az autót.
nem azt vártam, hogy a tanácsom kérjék, azt úgysem adhatok. De hogy egy ekkora örömöt majd három napig nem osztanak meg velem, az nagyon övön alul ért.
És az egészben az a legszörnyűbb, hogy ha most ezt megmondom nekik, akkor azt a választ fogom kapni, hogy amint tudják megadják a pénzt.
Ez van.
Végülis, én harcoltam ki magamnak az önállóságot - az pedig nem csak azt jelenti, hogy én megállok a lábamon, hanem azt is, hogy más is megvan nélkülem.
Mégnagyonmás:
Pénteken Madame Passziánsszal (ő a titkárságvezető) úgy beszéltük meg, hogy amig szabadságon van addig én helyettesítem. Cuppancs Kisasszonyt hagyjuk molyolni, jobb ha nem iktat, rettenetesen össze tudja kavarni a dolgokat. Ehhez képest reggel bementem és Cuppancskám ott ült a titkárságon. Kérdem, hogy Te vagy? Mondja igen, szabadságolások idején mindig ő szokott lenni. Passziánsz nem mondta, hogy én leszek? Nem, de egyébként is, ő a helyettese.
Az a baj, hogy közben olyan mélységes rémületet láttam a szemében, hogy megsajnáltam. Tényleg nagyon buta szegény, ő az, aki ha becsuk egy levelet, akkor soha többé nem találja meg. Egy titkárnőtől mondjuk elég durva, ha nem ismeri a "mentés másként" funkciót, szóval ő valóban egy szociális foglalkoztatott. Az is tudom, hogy ki nem állhat engem, nincs mit csodálkozni, az ellenszenv kölcsönös. De ma láttam a szemében, hogy tényleg retteg, félti a munkáját. És nem csak buta szegény hanem öreg is, már legalábbis ahhoz, hogy most kezdjen el okosodni.
Szóval megsajnáltam, mondtam, jó! és visszakotródtam a szobámba.
Tényleg nem azért mert olyan hűdejó szívem van. Tényleg nem!
De had ne én vállaljam már fel, hogy ennek a boldogtalannak a képébe mondom, hogy egy kalap szart nem ér a munkája. De most komolyan, az ilyen konfliktusok már pláne nincsenek benne a fizetésemben.
Cuppancskám délben persze berendelt helyettesíteni, bár előtte kegyesen megengedte, hogy még 11-kor elmenjek ebédelni - ő ráér, csak fél egy felé szokott éhes lenni. Nem mondtam neki, hogy én meg 11.20-ra végezni szoktam.
Háromnegyed kettőkor -amikor visszaért- aztán olyan kegyes mozdulattal bocsátott el, mint Honty Hanna a szobalányát.
Én meg holnap reggel megint besomfordálok hozzá és nagy alázatosan felajánlom, hogy szívesen segítek és egy kupac iktatni valót átviszek magamhoz. Na nem azért, mert olyan nagyon segíteni akarok neki, hanem mert valahogy az osztálynak is működni kéne, őnála meg délután még érintetlenül hevertek a reggel érkezett levelek.
Nno. Fúrás vége.
Basszus, csak ne tudnám, hogy jobban keres mint én.
Tényleg nagyon rá kell hajtani a diplomamunkára meg arra az utolsó két vizsgára.
És amilyen HüPi vagyok, ahelyett hogy holnap nyugodtan dolgoznék azon a projekten ami végülis a diplomamunkám lesz, azon fogok fondorkodni hogy úgy dolgozzak helyette, hogy közben az önérzetét se sértsem meg.
Uhhhh.
Rosszban vagyok mostanában az emberekkel.
A Trisztán és Izoldának hála úgy elröppent a másodmunkaidőm hogy szinte észre sem vettem és már hipp-hopp, köd előttem, köd utánam, kész is lettem és indulhattam haza.
Jó kis hét lesz ez, holnap Lohengrin, de lesz a héten A Bolygó Hollandi is, amit még nem hallottam egyben. Az első felvonások első feléről az irodai munkaidő és a metró miatt lemaradok, de utána már a bringán és a másodmunkahelyen simán tudom hallgatni.
A mai közvetítésben -már nem először- nagyon megfogott ahogy Wagner a fúvósokat használja; szinte lehet látni a hajót nyaldosó hullámok habját, vagy a szemekben fellobbanó féltékenységet. Mintha nem is csak hallanánk a zenét, hanem lenne bennünk egy nyolcadik érzék, valami szellemi tapogató- vagy szaglószerv ami érzékelhetővé teszi a muzsikát.
Szép volt. Majd egyszer, ha nagy leszek, elmegyek egy ilyen operafesztiválra és egy hétig mást sem csinálok, mint egyik előadásról a másikra megyek.
Jut eszembe, operafesztivál: Hegyi Árpád Jutocsa rendező lesz a Magyar Állami Operaház főigazgatója. Közvetlen munkatársai: Müller Péter Sziámi stratégiai igazgató és Kesselyák Gergely művészeti igazgató. (MHO)
No kérem, én már annak idején is mondtam egyszer, hogy jó választás volt Bozóki Andrást megtenni kultuszminiszternek! Hegyi és Müller találta ki a miskolci Bartók+ operafesztivált. Ha valaki Miskolcon el tud indítani és életben tud tartani egy ilyen rendezvénysorozatot, hát az nagy valószínűséggel az Operaházat (és az Erkel Színházat) is gatyába tudja rázni, művészileg és anyagilag egyaránt. Nagyon-nagyon szurkolok nekik.
Más:
pár szót fűznék csak Orbán "a magyar baloldal rárontott saját nemzetére" című beszédéhez. Sok szót nem érdemel, inkább csak a kedélyeket nyugtatgatnám: Orbán semmi rosszat nem akart ezzel mondani. Arról van szó, hogy már régen rájött, hogy a jelenlegi szavazóbázisa kevés lesz a nyeréshez, ezért újabb szavazókat akar szerezni. És mivel eddig rettenetesen bőszen antikommunista volt, hát most kénytelen úgy visszavonulni, hogy közben mégse vonuljon vissza: miközben megszerezi a szocikból és a szadeszból kiábrándult szavazókat, aközben a mostani szavazóbázisa ne ábránduljon ki belőle és ne kezdjen méginkább jobb felé kacsintgatni. A feladat kettős: nem elég a potenciálisan áttéríthető szavazókat meggyőzni arról, hogy ő igenis nem eszik kommunistát, hanem a saját, régebbi híveivel is el kell fogadtatnia, hogy a megtért kommunista nem kommunista hanem jó honpolgár.
Ehhez a kis lélektani manőverhez kell neki a politikai palettából minél szélesebb sávot megszerezni és minél inkább szélsőbalra szorítani a középre játszó kormánypártokat.
Ezért kellett neki Szűrös, Kudlik, Pozsgay is - ők mind példát mutathatnak arra, hogy a tékozló komcsi megtérhet az nemzetet jelentő fidesz kebelére és bűnbocsánatot nyerhet.
igen nagyon tutyi-mutyinak kell a szadesznak és a szociknak lenni, ha ez ellen az átlátszó trükk ellen nem tudnak kitalálni valamit.
Sima testcsel, szerintem ha kicsit törnék a fejüket, Orbánt a saját lendületét kihasználva tudnák pofára ejteni.
Mégmás:
még mindig nem bírtam lenyelni, hogy Anyámék se szó, se beszéd megvették az autót.
nem azt vártam, hogy a tanácsom kérjék, azt úgysem adhatok. De hogy egy ekkora örömöt majd három napig nem osztanak meg velem, az nagyon övön alul ért.
És az egészben az a legszörnyűbb, hogy ha most ezt megmondom nekik, akkor azt a választ fogom kapni, hogy amint tudják megadják a pénzt.
Ez van.
Végülis, én harcoltam ki magamnak az önállóságot - az pedig nem csak azt jelenti, hogy én megállok a lábamon, hanem azt is, hogy más is megvan nélkülem.
Mégnagyonmás:
Pénteken Madame Passziánsszal (ő a titkárságvezető) úgy beszéltük meg, hogy amig szabadságon van addig én helyettesítem. Cuppancs Kisasszonyt hagyjuk molyolni, jobb ha nem iktat, rettenetesen össze tudja kavarni a dolgokat. Ehhez képest reggel bementem és Cuppancskám ott ült a titkárságon. Kérdem, hogy Te vagy? Mondja igen, szabadságolások idején mindig ő szokott lenni. Passziánsz nem mondta, hogy én leszek? Nem, de egyébként is, ő a helyettese.
Az a baj, hogy közben olyan mélységes rémületet láttam a szemében, hogy megsajnáltam. Tényleg nagyon buta szegény, ő az, aki ha becsuk egy levelet, akkor soha többé nem találja meg. Egy titkárnőtől mondjuk elég durva, ha nem ismeri a "mentés másként" funkciót, szóval ő valóban egy szociális foglalkoztatott. Az is tudom, hogy ki nem állhat engem, nincs mit csodálkozni, az ellenszenv kölcsönös. De ma láttam a szemében, hogy tényleg retteg, félti a munkáját. És nem csak buta szegény hanem öreg is, már legalábbis ahhoz, hogy most kezdjen el okosodni.
Szóval megsajnáltam, mondtam, jó! és visszakotródtam a szobámba.
Tényleg nem azért mert olyan hűdejó szívem van. Tényleg nem!
De had ne én vállaljam már fel, hogy ennek a boldogtalannak a képébe mondom, hogy egy kalap szart nem ér a munkája. De most komolyan, az ilyen konfliktusok már pláne nincsenek benne a fizetésemben.
Cuppancskám délben persze berendelt helyettesíteni, bár előtte kegyesen megengedte, hogy még 11-kor elmenjek ebédelni - ő ráér, csak fél egy felé szokott éhes lenni. Nem mondtam neki, hogy én meg 11.20-ra végezni szoktam.
Háromnegyed kettőkor -amikor visszaért- aztán olyan kegyes mozdulattal bocsátott el, mint Honty Hanna a szobalányát.
Én meg holnap reggel megint besomfordálok hozzá és nagy alázatosan felajánlom, hogy szívesen segítek és egy kupac iktatni valót átviszek magamhoz. Na nem azért, mert olyan nagyon segíteni akarok neki, hanem mert valahogy az osztálynak is működni kéne, őnála meg délután még érintetlenül hevertek a reggel érkezett levelek.
Nno. Fúrás vége.
Basszus, csak ne tudnám, hogy jobban keres mint én.
Tényleg nagyon rá kell hajtani a diplomamunkára meg arra az utolsó két vizsgára.
És amilyen HüPi vagyok, ahelyett hogy holnap nyugodtan dolgoznék azon a projekten ami végülis a diplomamunkám lesz, azon fogok fondorkodni hogy úgy dolgozzak helyette, hogy közben az önérzetét se sértsem meg.
Uhhhh.
Rosszban vagyok mostanában az emberekkel.
0 Comments:
Megjegyzés küldése
<< Home