:-) Szépjóestét!
Máma megint egy olyat csináltam, amit még soha: felvettem a telefont és felhívtam -ha nem is magát az egészségügyi minisztert, de- a mentőszolgálatokért felelős szakreferenst.
Délután ugyanis "dobtam" anyunak egy sms-t, csak annyit, hogy mizujs. Visszahívott, hogy még mindig a kórházban ül, várja a mentőt. Reggel fél nyolckor beült a mentőbe, megkapta a kezelést (még mindig nem gyógyult be a sebe, csapolják belőle a váladékot és tisztogatják) és délután négy órakor még mindig ott ült a rendelőben egy padon.
És ez így megy majd' másfél hónapja, hetente kétszer.
Szóval kértem a minisztériumi szakreferenst, egy nagyon empatikus férfival beszéltem. Pár mondatban vázoltam a helyzetet és a tanácsát kértem - amit meg is kaptam.
Először is -és ezt tényleg jó tudni- a kezelésen megjelent járóbetegnek is jár egy kórházi ágy, ha olyan a kezelés vagy ha várni kell a hazaszállításra. Szóval anyukám nyugodtan kérhet egy ágyat hogy lepihenjen -ha van üres- adniuk kell. Az más tészta, hogy ha olyan beteget hoznak, akkor neki fel kell kelni, de addig is nem a lócán kell ücsörögnie a lyukas hasával, hanem ágyban fekhet - ezt eddig nem tudtuk, ezentúl kérni fogja.
Másodszor -és ezt őszintén szégyellem hogy nekem, a mániákus öngondoskodónak ez nem jutott az eszembe- vannak alternatív mentőszolgálatok, akik állami támogatásban részesülnek azért, mert betegszállítást végeznek. Magyarul, nem a mentőket kell kérni, hanem mondjuk a máltaiakat.
Azonnal rákattantam az internetre, először a szamaritániusok honlapja jött ki. Telefon, persze, vállalnak Jászberény környékén is, csak Pestről számlálják a kilométereket és úgy számláznak.
Bassza meg!
De tényleg bassza meg!
Még szerencse, hogy a telefont felvevő nő hangja nem hangzott túl értelmesen, úgyhogy holnap próbálkozom tovább, mások, máshol talán felfogják, hogy egy Jászberény környékén élő betegért nem Pestről kell indítani a mentőt hanem mondjuk Jászberényből vagy Szolnokról.
A szakreferens egyébként megígérte, hogy konkrétan utánajár a panaszomnak és megkéri a térségi felelőst, hogy figyeljen rá anyukámra.
Ennek az igéretnek mondjuk nem örültem, de az akkori lelkiállapotomban nem tudtam rá mit mondani.
Hogy miért nem tetszik?
Egyrészt, nem tartom szerencsésnek, hogy egy alapvetően rossz rendszerben néhány esetet kitüntetett figyelemmel kezeljenek - attól a rendszer még rossz marad. Ráadásul valahol azt is szemétségnek érzem, hogy azok, akik éppen jókor és jó helyen verik ki a palávert, bármi előnyben részesüljenek. Egyszerűen a rendszernek kéne úgy működni, hogy ha valakit nyolcra visznek kezelésre, az a várakozásokkal és a többi beteg összeszedésével és hazavitelével együtt is mondjuk délre biztosan hazaérjen.
Másrészt, ami miatt nem örülök az az, hogy a szakreferens lehet a legjobb indulattal és a legnagyobb segítőkészséggel, a helyi főnök is lehet empatikus, de egy ilyen hierarchiában valahol mindig van egy kiskirályka aki egyrészt szarik arra, hogy felülről mit mondanak neki, másrészt pedig ha teheti, akkor direkt jól kicseszik azzal, aki miatt esetleg a szőnyeg szélére állították - ez esetben ugyebár anyukámmal, akire különös figyelmmel kéne lennie.
Namindegy, reméljük nem lesz ilyesmi.

A szakreferens egyébként mentegetőzött, hogy a mentősöknél komoly létszámgondok vannak, de leintettem, modván hogy tudom. Szemben van egy mentőállomás, éjszakánként, amig a kutyáink (mármint a mentőállomást őrző kan meg az én szukám) érzelmi életet élnek, szoktam beszélgetni a mentősökkel. Tényleg emberfeletti munkát végeznek, minden tiszteletet megérdemelnek - nem ők tehetnek arról, hogy nem szervezik meg a munkájukat.
mert igaza van a szakreferensnek: a betegszállítás (nem a sürgősségi mentésről beszélek, hanem amikor a betegszállító jár körbe és Józsi bácsit az urulógushoz, Margit nénit a műtét után haza, Julcsi mamát meg az ortopédiára viszi) nem kéne hogy állami feladat legyen.
Azt már én teszem hozzá, hogy az egészet szépen oda kellene adni vállalkozóknak, civil szervezeteknek, akik az állami hozzájárulásért cserébe garanciát vállalnának arra, hogy az ilyen betegeket X időn belül oda- és hazaszállítják. Szerveznék a "fuvart", megtanulnának útvonalat tervezni, a kapacitások legjobb kihasználására lenne kisebb és nagyobb szállítójárművük és így tovább és így tovább.
Az államnak semmi más dolga nem kéne legyen, minthogy kidolgozza a minőségi feltételeket, ellenőrízze, hogy a betegszállítást végző vállalkozás megfelel-e ezeknek a követelményeknek és persze átutalja nekik az állami támogatást. Az állami támogatást, ami természetesen az általunk befizetett járulékokból és biztosítási összegekből áll össze - tehát fizetek érte, a fizetésemből levont járulékokkal fizetek.

nno, remélem nem lett túl zagyva a mai blog, hulla fáradt vagyok, ilyen állapotomban nem lenne szabad ilyen fajsúlyos dolog magyarázatába fognom.
Mindegy, most ez tellett tőlem.
Jóéjt!