Észre sem vettem, hogy ez az 1000. bejegyzés a blogban!!!
Hip-hip-hurrá!!
Hipp-hip-hurrrráá!!
Hip-hip-hurRRrrrráÁáá!!

:-)) Szépjóestét!
Egész jól alakult a nap.
Cuppancs Kisasszony a világ semmi kincséért meg nem engedné hogy segítsek neki, két kézzel kapaszkodik minden aktába. Nincsen sok, nagyon meglátszik hogy a fél ország szabadságon van. Ha ő nem akarja, én nem erőltetem. A főnökhelyettes asszony is tett egy erőtlen kísérletet de ő is vissza lett verve, úgyhogy maradok a helyemen. Hálistennek én sem fuldoklok a munkában így ma majdnem befejeztem a jelenlegi rendszerünk folyamatábráját. Elképesztő, két törvényt és három rendeletet kell egyszerrre nyitvatartanom meg egy módszertani füzetet, mert az egyik dolgot innen, a másikat onnan tudom meg. A folyamatban pedig még több a hurok mint eredetileg gondoltam. Már kétszer annyi dokumentum született mint a szlovákoknál és még nem értem a végére. Összességében jót dolgoztam ma, élveztem.

A mai Lohengrin egész más volt, mint amit a tavasszal itthon hallottam.
Az Erkelben egy jó svádájú, pöttyös múltú szerencselovag eszközként használta Elzát. A lányt kihasználva néhány történelmi pillanatra a tömeg fölé emelkedett ugyan, csak azért, hogy elbukjon és átadja a helyét egy még nála is sokkal rosszabbnak, egy bábnak akit a régi, avas nómenklatúra mozgat.
Ez a mai Lohengrin egy tragikus sorsú isten volt, aki szeretetre és bizalomra vágyot - amit nem kapott meg. Mert nem is kaphatott, egyrészt mert a szerelem mindig mindent tudni akar a rajongása tárgyáról, másrészt a hatalomból kiakólbólítottak ármánykodni kezdtek ellene.
A tavaszi Lohengrin hűvös volt és céltudatos, a legfőbb titkait megőrízte: soha nem fogjuk megtudni, hogy jóra használta volna a hirtelen szerzett hatalmát vagy rosszra. Azt sem tudhatjuk, hogy Elza boldog lett volna mellette vagy nem.
Ez a mai Lohengrin szerelmes volt, tele gyöngédséggel Elza iránt és csak azért akarta eltitkolni a kilétét mert nem istenként, hanem férfiként vágyott a szeretetre.
És bizony ez a két -és még hány!- teljesen különböző Lohengrin egyformán benne van a zenében, csak az előadótól és a rendezőtől függ, hogy melyiket hozza ki belőle.
Nagyon szép előadás volt.

Azt hiszem, Bayreuth tényleg csak álom marad számomra; utánanéztem a jegyáraknak. Félreértések elkerülése végett, az árak dollárban értendőek. Egy jegy tehát 450.000 - 500.000 ezer Ft körül van.
Kissé megroggyant a térdem, itt még hálózsákkal, parkokban hálva és májkrémes kenyeret ebédelve is több millióba kerül egy hét.
Úgyhogy marad a rádió. Esetleg érdemes kivárnom, hogy gyengüljön a dollár?
Vagy feladjak egy szponzorkereső hirdetést, hátha van olyan Wagner rajongó bolond, aki egy callgirl-lel akarná megnézni mondjuk a Tannhausert?
Csak ne lennének olyan kiszámíthatóan hibátlan, tökéletes előadások Bayreuthban, eszembe sem jutna a oda vágyakozni!