:-) Szépjóestét!
:-(((
nem tudom, egyszerűen képtelen vagyok elfogadni ennek az embernek a halálát.
Tudom, az eszemmel pontosan tudom, hogy mindnyájan benne vagyunk egy nagy kalapban, a vaksors időnként belenyúl és aki a kezébe akad, azt kidobja a semmibe. Én magam is azzal, hogy naponta bringára ülök felkínálom magam donornak, de akkor is, pontosabban akkor se bírom elfogadni hogy egy embernek csak így egyik percről a másikra meg kell halni.
Ráadásul micsoda embernek!
Mert ha teszem azt én, vagy valami hozzám hasonló növényközeli lény hal meg ilyen értelmetlenül, aki már annyiszor felsült az életben hogy már álmodozni sem mer, aki mielőtt bármihez hozzányúl megfújja az ujját mert tudja hogy úgyis meg fogja égetni, akit a kutya se hiányolna ha egyszercsak eltűnne a világból, szóval akkor azt mondom, hogy istenkém, minden életért kár, de tán jobb így neki/nekem.
Vagy a nálam rosszabbak, a gonoszak, akik vámpír módjára mások életeréjét szívják, akiknek naponta bele kell tiporni valakibe ahhoz hogy jókedvük legyen, ha az ilyenek hullanának el, ajjaj, hát azzal mindnyájan jobban járnánk.
De nem, a vakvéletlen pont azt választja ki, akit szeretnek, akire támaszkodni lehet, aki három mondattal helyre tud rakni dolgokat, akinek nagy tervei vannak, aki emberek százainak tud használni, aki cseppfertőzéssel terjeszti maga körül az életkedvet.
Egy ilyen embert csak úgy, egy pillanat alatt kidob az élők közül.
Bennünk, szerencsétlen alkalmatlanokban meg itt marad az űr, a vérző, elevenen széttépett lélek.