:-) Szépjóestét!
Remek napom volt, reggel a szokásos madáretetés, egy pár debreceni, kis unikum, aztán kishajóval átmentünk Pünkösdfürdőre és a Rómain végigsétálva, az Északi Összekötőn jöttünk haza. Jó kis séta, legalább 10 km. A kutyák úgy elfáradtak, hogy az enyém bepakolt egy tányérnyi gerslis vadnyesedéket és azonnal elaludt; egy darab csonttal a szájában. Pont, mint egy kölyökkutya :-)) Volt oka a kipurcanásra mert nem csak gyalogoltunk, hanem a gyengén sütő napocskának örülve megtartottuk a Szezonnyitó Nagy Kutyaúsztatást is. Még nagyon erőlködnünk sem kellett, árad a Duna, tele van uszadékfával, az én parti őrség kiskutyám azonnal szolgálatba helyezte magát és egyik fadarabot a másik után mentette ki. Borzasztóan meg volt magával elégedve, díszlépésben vonult, minden vízből kihúzott, gyakran a 3-4 méteres ágat megmutatott a parton bámészkodóknak. Ez mindig óriási sikerszám, nem csak a gyerekek szeretik nézni, de a felnőttek is meg-megállnak, drukkolnak neki.

Persze nem csak az ebek fáradtak el, hanem a gazdik is. Én legalábbis nagyon, próbáltam kicsit tanulni, de egyszercsak lecsukódott a szemem, öszecsukódott a könyvem, aztán már csak arra figyeltem, hogy ne a könyvet tegyem a fejem alá párna helyett. Délután persze mégiscsak be kellet mennem másoddolgozni, de most még azt sem bántam, üde vagyok és kipihent :-))

Ahogy elnézem, nem mindenkinek volt ilyen szép ünnepe: az index.hu képriportjában érdemes keresni a hídfoglalásról, zászlóégetésről, koszorúszaggatásról ismerős arco(ka)t.
Arról, hogy ki kivel nem fogott ma kezet, nem értekeznék bővebben. Az egész ügy kábé olyan szinvonalú, mint amikor az éjjeliőr nem fogadja a takarítónő köszönését. Szégyen, hogy ez a vásárcsarnoki stílus jellemző azokra az emberekre, akik valamennyire példát kéne hogy mutassanak a nekünk. Kitüntetést egyébként sem adni nem muszáj, sem elfogadni. De ha már adom és/vagy elfogadom, akkor bizony illik kultúrember módjára viselkedni és nem arra használni a protokollt, hogy a másikat bealázzam. Sőt, kitüntetést vissza is lehet utasítani. Sokkal tökösebb dolog, mint elfogadni/odaadni a medáliát, kényszeredett pofával elutasítani a kézfogást, majd a ceremónia utáni állófogadáson megenni a lazacos szendvicset és meginni az ingyenpezsgőt. Kofatempó.

Visszatérve a délelőttömre: a Római Partot úgy elbaszták, ahogy egy területet el lehet baszarintani. Már pár éve folynak ott építkezések, de most csúcsosodik a lakópark őrület. Az elbontott csónakházak hatalmas zöldterületein (ráadásul az árvízvédelmi töltésen belül) építik az úszómedencével, fitneszteremmel meg a jófene tudja még mivel felszerelt, biztonsági őrrel védett gazdag-gettókat. Közben a nagy teherautók méternyi mély keréknyomokat vágtak a parti sétányba, ezzel teljesen lehetetlenné téve annak rendeltetéssszerű használatát, ti. a sétát. Derékig ér a sár és az iszap, se gyalog, se bringával nem járható a terület. Eltüntek a kocogók, a gyerekeket levegőztető családok, a kutyát úsztatók, a mindenféle korú bringások, a büfékből áradó sülthalszag után tájékozódó sétálók. Nincsen ott semmi csak sár és magas kerítések mögé húzódó proccos lakóparkok.