Ajjaj, ez a hét tényleg nagyon kikészített!
Elfelejtettem kifizetni a nénit aki esténként segíteni szokott, elfelejtettem leszámlázni a júniust, elfelejtettem befizetni a negyedéves adóelőleget, elfelejtettem feladni a társasházi átutalásokat és ami a legborzasztóbb, szerdán elfelejtettem kivinni a barátném kutyáját. Ő ugyanis hajnali hatkor elindult a Balcsira, egész nap élvezte a frissnyugdíjas pasija főztjét és a kipihent ... khm, khm, szóval a kipihent férfierejét, csak este fél tízkor ért haza. A nyomorult kutyus meg egész nap gubbasztott és várta, hogy majd valaki kiviszi. Az a valaki én lettem volna, ha el nem felejtek mindent a nyavalyás méréstechnika miatt.
Ki volt az az idióta aki kitalálta, hogy a nők egyszerre több dologra is tudnak figyelni?
Uhh.
Most takarítanom kéne, de alig állok a lábamon.
Jó nagyot sétáltunk, rablóhúst és alufóliába csomagolt krumplit sütöttünk parázsban, ittam egy laza fröccsöt, aztán még egyet, aztán egy kávét, de akkor már késő volt.
Kezem lábam olyan mintha ólomból lennék, még a nyelvem súlya is megsokszorozódott, alig bírok beszélni. A hőség, a fáradtság, az egész heti feszültség minden csepp erőt kiszipolyozott belőlem.
és ráadásul azt is elfelejtettem, hogy hova tettem a kavintonom.