:-) Szépjóestét!
Megvolt a nagy csőtörés-javítás projekt, már "csak" az van hátra, hogy a lakóktól összeszedjem a pénzt. meg, ha túl sok víz folyt el és lett mondjuk egy pár százezer forintos vízdíjszámla, részletfizetést kérjek a vízművektől és kérjem a csatornadíj elengedését, merthogy a szökő víz nem a csatornarendszert terheli, blablablablabla.
Uhh.
Kilélegez ... belélegez ... ki.... be.....
Uhh.
Elborzadok attól a gyűlöletmennyiségtől, amit a lakótársaim iránt érzek - ezen még az sem változtat hogy tudom, nem ők tehetnek az ellenszenvemről, belőlem fakad az, és nyilván ők sincsenek oda értem.
De tényleg, vegyük sorra.
Ott van például a Böbike néni, aki egy tündér, ha nevet, a cserepek megrepednek a tetőn és a halottak felülnek a ravatalon. Hanem, okoskodni azt rettentően szeret. Az tartozik, meg a másik is, azonnal hívjam fel, hogy fizesse be, meg szóljak az albérlőnek is hogy ne kopogjon a tűsarkú cípőjével, mert biztos a rezgéstől repedt meg a cső.
Aztán ott van a Cili, aki egy elég helyes, jókedélyű csaj, de ha valami férfiember kerül az udvarban ő azonnal felveszi a szűk nadrágját meg a kibuggyantós melltartóját és ott van, himbálja magát, nyüzsög, kávét akar főzni és a karját úgy fonja össze a melle alatt, hogy a csöcseit az álláig nyomja.
Aztán ott van a Böbike néni szárnysegédje, az Erika, aki a környék összes hat év alatti gyerekét pesztrálja, de aki mindig mindenben egyetért a Böbikével.
Aztán ott van a joviális, viccelődös Feri, aki mindenhez ért, aki minden mesternek adogatja a szerszámot és aki mindenkinek mond valami vicceset és csak páran tudjuk hogy otthon egy agresszív despota vadállat aki a feleségének soha semmi vicceset vagy kedveset nem mond, hanem inkább lekever neki egyet.
És ott van a közvetlen szomszédasszonyom aki kivágta azt az orgonafát ami némi árnyékot vetett az ajtóm elé és aki már csak bottal tud menni, de azzal nagyon, ráadásul süket mint az ágyú, teljes hangerővel bömbölteti a tévét és nyáron, nyitott ablaknál hajnali kettőkor női sikoltásokra és hangos fékcsigorgásokra ébredek, aztán amikor bekopogok, hogy vegye már lejjebb azt a kurva tévét, nem is érti miért, hisz ő olyan jót alszik.
És most ők mindnyájan összegyűltek a kapualjban, mindenkinek volt egy ötlete, egy javaslata, mindenkinek volt valami panaszkodni valója és mindenki szidott valakit.
Hiába, nem tudok mit tenni, be kell vallanom, hogy gyűlölöm az embereket.
Legalábbis így, együtt gyűlölöm őket.
Külön külön el vagyok velük, némelyiküket még kedvelem is, de ha kettőnél többen vannak körülöttem megfagy az arcom, megmerevedik a gerincem és pont úgy viselkedek mint akinek nagyon kell kakilni csak nem mehet ki.
Ezt nyilván úgy érzékelik hogy megvetem vagy lenézem őket, pedig nem, egyszerűen csak így együtt sokak nekem.