:-) Szépjóestét!
:-(
Jajj.
Három éve haldoklok ezen a blogon és egyfolytában nyüszítek, hogy mennyire fáradt vagyok. Úgyhogy ezt most hagyjuk, jöjjenek a tények.
Este a másodmunkahelyemen üzenet várt, hogy a kutya beteg, műtötték, az igazgató úr rögtön hozza vissza és először takarítsam ki az előteret, hogy utána ne zavarjam.
Aki valaha életében takarított az tudja hogy a munkát fentről lefelé, bentről kifelé végezzük - tehát az előtérrel + átjáróval kezdeni minden gyakorlati tapasztalatnak az arculcsapása.
Mindegy, megcsináltam - én mindig, mindent megcsinálok. Végülis még jobban is jártam, a várható fél 10 helyett egy órával korábban, fél 9-kor végeztem.
Jó kis nap volt a mai.
Hurrá.

A kollégák egyébként aranyosak voltak. Tudják mennyire útálom a munkahelyi kis ünnepségeket, meg azt is hogy hisztérikus rohamot kaptam volna, ha adnak emlékbe valami vázát amit aztán vagy tíz évig kell nézegetnem és porolgatnom. Vagy legalábbis addig, amig el nem ejtem vagy földhöz nem vágom vagy egy adandó alkalommal tovább nem passzolom.
De azért csak odaóvakodtak és csupa olyasmit hoztak ami elfogy és amit szeretek; koffeinmentes kávét, keserűcsokit, unikumot, teát (ez isteni lehet, a kedvenc rooibos teám fahéjjal és fügedarabokkal ízesítve. Jó lesz majd néhány hét múlva, a megírt diplomamunkámat nézegetve kortyolgatni.
A büfésektől is kaptam ajándékot, egy fahéjillatú gyertyát :-)) Tudják hogy imádom a fahéjat, én voltam az épületben az egyetlen, aki fahéjjal szórva és tejszinhab nélkül ittam a kapucsínót.
Hogy őszinte legyek, valószínűleg én voltam abban az épületben az egyetlen, akinek volt ízlése :-)

Most persze -csak hogy még őszintébb legyek- nem a teából forráztam egy csészényit, sokkal inkább az unikumos üveg nyakát tekertem ki.

Más:
Az oldalt lévő szavazáson a francia nyelv vezet. Még egy hétig fent tartom, addig lehet vélemény nyilvánítani.
Bár, hogy őszinte legyek, megbuktatnám magam szociológiából vagy közvéleménykutatásból vagy a rossebb tudja milyen címen oktatják az ilyesmit.
Kifelejtettem ugyanis azt a válaszlehetőséget, hogy negyvenen túl már nem érdemes nyelvet tanulni. Biztosan azért, mert nekem ez meg sem fordult a fejemben, szerintem 100 évesen is lehet újat -és sokat- tanulni.
De hátha más máshogy gondolja, szóval ezt a lehetőséget is bele kellett volna szerkesztenem a kérdőívbe.
Ez van, apámnak igaza volt; hamar munka ritkán jó.

Mégmás:
máma az egyik kolléganő megjegyezte, hogy én valószínűleg nem irodai munkára vagyok szocializálva. Ezen természetesen érdemes elgondolkodnom, mert sok igazság van abban amit mondott. Egyrészt teljesítménycentrikus vagyok, ami ugyebár az én mukahelyemen nem volt jellemző - illetve hát nem általánosan jelemző. Másrészt meg azt hiszem -legalábbis iszonyatosan szeretném azt hinni-, hogy kreatív ember vagyok. Vagy csak szeretnék az lenni?
A kérdés költői, legalábbis egyelőre.
És azt is mondta még, hogy ha valaki nagyon a mélyponton érzi magát, akkor cseréljen lakást, szeretőt, munkahelyet, bármit.
Basszus, hamarabb is szólhatott volna. Ha előre tudom, hogy egy lakás- vagy szeretőcsere ugyanazt a hatást éri el, nem kellett volna felmondanom. Két fizetés azért mégiscsak két fizetés, még ha az ember megdöglik is bele.
Igaz, szeretőt nehezen cserélhetnék, a lakáscseréhez meg ugye hitel kéne ...
Mégis inább szeretőt kellett volna tartanom.
A francba!!!!